Ebédlő tervezgetés

A tegnapi gondolatmenetet követve ma  az ebédlőm terveivel foglalkoztam. Néhány képet átböngészve arra a megállapításra jutottam, hogy a legjobban azokat a székeket kedvelem, amelyek fából készültek, karfa nélküliek, kecsesek és házilag le tudom őket festeni :) 

Választásom így a régi, használt thonet székekre esett, amelyekből számos helyen, online piactereken lehet találni, és ahogy keresgéltem utánuk, egyre jobban megszerettem karcsú alakjukat, szép íveiket. Találtam egy párt, akiket, ha kedvező lesz a postaköltség, meg is veszek rögtön, így már csak további két székre lesz szükségem. Ezek szintén thonetek lesznek, de biztosan az első kettőtől kicsit eltérőek - abba a táborba tartozom ugyanis, akik szeretik keverni a dolgokat. És ezzel még nem is megyek túl messzire, pedig a fa székek mellé nyugodtan beállíthatnék akár műanyagokat is, és még az is lehet, hogy mire oda jutok, meg is teszem. Mától hívjatok nyugodtan Eklektikának :)

Visszatérve a székekre, annyi bizonyos, hogy a megvétel után fehérre festem őket. Egyrészt, mert így még többféle enteriőrbe illeni fognak, másrészt azért, mert az ebédlősarkom sem túl nagy helyiség, bár tele van ablakokkal - de azért rásegítünk egy kicsit, hogy még világosabbnak, még szellősebbnek és tágasabbnak látszódjon majd. 

Az alábbi tabló rendhagyó abból a szempontból, hogy nem találtam még olyan képeket, amik jobban tükrözik az elképzelésem, ezért az egyik hagyományos székformát választottam, sötét színben. A hangulat azért remélem, így is átjön: 

A székek közé viszont olyan asztalt találtam, amit valóban, ebben a formájában szeretnék majd: IKEA gyártmány, pácolt fenyő, a lábai pedig szép fehérek. Egyszerű és nagyszerű!

A jobb oldalt látható, barna (szintén IKEA-s) Leksvik polcok illusztráció gyanánt szolgálnak. Van ugyanis pár olyan Leksvik-sorozatbeli darabom, amelyek ma már nem kaphatók (hacsak nem találunk rájuk az online piactereken): egy négy fiókos komód, egy széles polc és egy  keskeny, amelynek az átfestéséről már korábban, egy bejegyzésem végén tettem említést. Nos, a komód és a széles polc átfestésére eddig még nem kerítettem sort, azok még mindig eredeti, antikra pácolt, de időközben érett fenyő színüket viselik. A polc most még a legkedvesebb könyveim és a lemezjátszóm lakhelye, de úgy döntöttem, az új Otthonunkban ő fogja betölteni a tálalószekrény funkcióját, és egyelőre meg is marad barna bőrében. 

Az egyetlen normális kép, amit fel tudtam használni a montázshoz, a CD tartó polcocska, amiből kettőt illesztettem be, hogy az összképet meg tudjam vizsgálni.

Ami még nagy fejtörést okozott, az a függöny. 

Alapvetően szeretem a drapériák alkalmazását, mert egyrészt meghittebbé, lágyabbá teszik a teret, másrészt a színekkel, mintákkal nagyon szépen ki lehet egészíteni az adott szoba hangulatát, harmóniáját. Az én leendő kis ebédlőm szép nagy ablakokkal rendelkezik, funkciója miatt sötétítésre nem igazán van szükség, így akár el is hagyhatnám, de szeretném ezzel is díszíteni, a saját világomra formálni a helyiséget. 

Réges-régen találtam rá erre a képre, és szerettem bele (igen, ez nálam gyakran előfordul :) ) ennek a konyhának a függönyébe, színvilágába: 

Forrás: avidekiotthon

Egyszerűen imádnivalóak ezek a növények, a pasztell színek és a csodás összjáték a mellette levő fehér és fa kiegészítőkkel. Szinte érzem a vidéki levegőt, a föld, a fű és a virágok illatát... Hm...

Azóta tervezgetem, hogy nekem is lesz majd hasonló függönyöm, de eddig még nem találtam meg az igazit. Hogy a montázst mégis elkészíthessem, gyorsan kiválasztottam egy virágmintás darabot. A rajta megjelenő lila és zöld rendben van, de az okkersárga nem az én világom, azért a kiegészítőkben meg kellett jelenítenem, hogy mutasson valamit. Amint találok másik függönyt, kicserélem a tablón a tálkákat és az asztalon található tárgyakat is. 

Az asztal fölötti csillár is változhat még, és abban sem vagyok biztos, hogy lesz-e szőnyeg, de kiindulásnak mindenképpen hasznos volt ez a munka is. Most már tudom, merre szeretnék elindulni, mihez ragaszkodom, és és mi az, amit lehet még alakítani.

Mondtam már, hogy imádom ezt a programot? :)