Kemény küzdelmek, keresgélések, kudarcok és kétségbeesések után, amikor a reményt már elveszni véltem, megtaláltam Őt!
Sosem hittem, hogy van szerelem első látásra, hogy az a kémia bizony oda-vissza működhet, de ahogy megláttam, rögtön megszerettem minden kis részletét, úgy, ahogy van! És persze magam előtt láttam a lehetőségeket :)
56 négyzetméternyi boldogság, két szobával és sok ablakkal, egy saját Zugoly; az Otthon, amire nagyon-nagyon régóta várok!
Nem tudom, más is így van-e ezzel, de eddig minden egyes lépésnél halálra izgultam magam, még az első megtekintés előtt, amikor nem is tudtam hogy néz ki, de belül már bizony éreztem, hogy más lesz, mint a többiek. Pedig tényleg hitetlenül csóváltam a fejem, amikor egy jóbarátom, még az eredménytelen kutatások utáni elkeseredésemre azt mondta, ne aggódjak, mert eljön az a lakás, amivel kölcsönösen egymást választjuk majd. És ez bizony így volt, hiába találtam korábban majdnem megfelelőket, minden esetben azt éreztem, hogy ez csak afféle kompromisszumos "jobb nincs (és úgyse lesz)" megoldás lenne.
Sosem szabad feladni, és ezt most megtapasztaltam! Mindig van megfelelő megoldás, hinni kell benne, és nyitott szemmel járni.
Azóta - ha a pénzügyekkel, hitelekkel és határidőkkel kapcsolatos aggodalmaim félreteszem - valahogy úgy érzem magam, mint Iris a Holiday című filmben, amikor meglátja Amanda gyönyörű (és nem mellesleg hatalmas) házát, amelyet éppen elfoglalni készül két hétre, egy otthoncsere formájában.
Persze az enyémnek nincs hatalmas medencéje, még kertje sincs, ugyanis a 3. emeleten található, de nekem a legcsodásabb, legkuckósabb, legtündérmesébb kis lak a világon :)
Amíg az ügyintézés folyik, és az idő csigalassúsággal látszik vánszorogni, tennivaló azért van bőven: egyrészt lassacskán el kell kezdeni csomagolni (ez a "mindjárt nekiállok, csak..." feladat), másrészt meg kell tervezni (na jó, valójában nem kell, csak egyszerűen, belülről és szívből jövő kényszerből kifolyólag muszáj), hogy milyen színekkel, anyagokkal, bútorokkal fogom szépen berendezni az Otthonunkat, a gyerekszoba hercegnői kis világától a nappali tág terén keresztül a most még kopár kis mellékhelyiség dizájnolásáig (ez a "...még valamit megnézek" feladat).
Ez utóbbi tevékenység már csak azért sem elhanyagolandó (khm khm semmiképpen! :) ), mivel berendezésünk az első időkben eléggé szegényes lesz. Számba véve ingóságainkat, rendelkezünk:
- a gyerekszobába egy ággyal, egy magas és egy alacsony polccal, valamint egy nagy és egy kis szőnyeggel, egy picuri asztallal rajzolgatáshoz és egy minyuri székkel;
- két matraccal, amely jelenleg is az ágyamat képviseli;
- egy szélesebb és egy keskeny polccal könyvek számára;
- két komóddal;
- egy saját kezűleg összeállított, mélytűzött ottománnal;
- egy cipőspaddal és egy eddig virágállványnak használt polccal...
Még az a szerencse, hogy az új lakásban két beépített szekrény is van, így a ruháinkat el tudjuk majd helyezni... A különféle asztalok és székek azonban most még hiánycikknek számítanak :D
A legfontosabb tétel, amihez ezúttal (az eddigi néhány költözéstől eltérően) tartani fogom magam: NEM hozok el / veszek meg semmit azért, mert "ez most olcsó", vagy "amíg nem találok másikat, ez is jó lesz". Sokéves tapasztalat alapján elmondható, hogy az ilyen tárgyak éppen hogy azt akadályozzák, hogy a szívünknek kedvesebbre leváltsuk őket, hiszen ilyenkor jönnek a "most még jó lesz az eddigi, inkább másra kell költeni"-hez hasonló mondatok. A kevésbé kedvelt bútorok pedig csak maradnak, szedett-vedetten és örökké ideiglenesen, elkedvetlenítve a változtatás után sóhajtozó, józan ésszel viaskodó tulajdonost...
A bútorzat kezdetleges hiányának képe pedig még jobban ösztönöz arra, hogy már a költözéssel se vigyünk felesleges holmikat az új lakásba.
Született gyűjtögető vagyok, így nálunk nem csak könyvekből (amiből a sok sem elég soha!) és játékbabákból, de minden olyan dologból sok van, ami "még jó lehet egyszer valamire". Most viszont szigorú határt kell húznunk. A költözésig még majdnem három hónap van, ezalatt pedig az a terv, hogy fokozatosan kiválogatok mindent, az alábbi beosztás szerint:
- használjuk még a költözésig (tavaszi ruhák és cipők, sűrűbben forgatott könyvek és játékok)
- már csak az új lakásban fog kelleni (téli és nyári holmik, a könyvek és a játékok naaagy naaagy része, lakásdíszek: gyertyák, képek, csecsebecsék)
- sosem használt, mindig későbbre félretett holmik (főleg ruhák...), vagy olyanok, amiket bármikor újra be lehet szerezni (üres dobozok és tégelyek), és amelyeket kíméletlenül ki fogok dobni...
Azt is mondhatnánk, hogy ez a szelektálás olyan, mint egy méregtelenítés: megszabadulunk a régi, fáradt, rossz emlékű, dohos, vagy egyszerűen felesleges terhektől. Jöhet a fellélegzés, a szabadulás...
Még elég időnk van, de már jólesik a készülődés. Egy szakasz lezárul, és valami sokkal jobb kezdődik utána.
Megyek, és megkezdem a kúrát :)
