Az

Az

2018. március 25., vasárnap

Friss szerzemények

A hétvégén ismét az IKEA-ban csemegéztem, és a pénztári futószalagra felpakolva nagyon megtetszett a tárgyak összhangja. Hazaérve azonnal a kanapéra rendeztem őket :) 


Mivel én is nagyon szeretem nézegetni, ki mit talál, mivel dobja fel az otthonát - néha az ember csak úgy elmegy tárgyak mellett, amíg fel nem hívják rá a figyelmet -, bemutatom őket röviden. 

A nagyobbak az új szerzemények közül:
Két KNIPSA kosár tengerifűből, ők a 4x4-es fehér Kallax polcom aljába kerülnek. Jelenleg még a helyükről kiszedett könyvek vannak bennük, de ha azoknak kerítek újabb polcot, a nappaliban tengődő gyerekjátékok kerülnek ide. Beláttam ugyanis, hogy a gyerekszobába száműzni mindent lehetetlen vállalkozás, úgyis visszaszivárognak idővel...
Amint hazaértem a kettővel, rájöttem, hogy tényleg négy kellett volna, hogy az egész alsó sor tele legyen. Igaz azonban, hogy van súlyuk, így gyalog/busszal négyet cipelni a többi holmi mellett kicsit nehezebb lett volna...

Egy fehér TEJN szőnyeg,  poliészterből :) Nagyon finom puha és meleg, akár a kanapéra vagy fotelbe, székre terítve (kipróbáltuk), akár a földre terítve kellemes talpalávaló - és a gyerekek is szívesen ülnek / hasalnak / alszanak rajta (kipróbálta :) ). A színe ragyogó fehér, ezzel feldob mindent maga körül, és már a látványa hyggelig ;)

Nem élet az élet, ha nem vehetek időnként egy újabb pihepuha díszpárnát :D Nem gondoltam volna, hogy ez a SYSSAN jön majd velem haza, de most éppen 1000 Ft-os engedménnyel árulták (legalábbis Soroksáron), így megnéztem közelebbről. Beleszerettem... A pamutbársony nemcsak érzetre, de látványra is nagyon kellemes tónusokat ad, a fehéret és a szürkét alapból szeretem, a fekete kontúrok pedig csodásan feldobják a mintát. Ha fent lenne az egy éve vásárolt, fekete Eglo Carlton lámpám (első említése itt), szerintem szépen visszaköszönnének egymáson a csíkjaik... Ebből a párnából is kellett volna még egy... De ami késik, nem múlik :)


És a kisebb tárgyak: 

A leírás szerint vizi jácintból készült a FRIDFULL fonott kaspó, amiből rögtön kettőt vettem, mert IKEA Family kártyával szintén kedvezményes volt most. Egyre jobban kedvelem a természetes alapanyagokat, és az élő növények zöld levelei alatt is nagyon-nagyon jól mutat! Ezek ketten most az ebédlőablakba kerültek. 

A fürdőszobába is került egy kis természetesség végre, a FRYKEN tárolódobozokkal (szintén tengerifű, szeretem az illatát), remekül elrejtik a cuccokat. A legnagyobb púdert, csipeszt, vattapamacsokat rejthet, a középsőbe hajgumik és hajcsatok kerültek, a legkisebb óvja a kedvenc közepes- vagy kisméretű fülbevalókat :) 

Régóta vonzódom a sárgaréz tárgyakhoz, az első ilyen darabom, egy régi gyertyatartó adta az ihletet, amiből három nagyon hasonló volt otthon, és ahogy egyenként kirepültünk a családi fészekből, kiosztásra kerültek a három nővér között <3 :) Minden alkalommal, amikor rápillantok a polc tetején, eszembe jut, hogy a "testvérei" a nővéreimnél vannak, ez olyan bűvös-édes kapocs, amitől egy-egy tárgy igazán a szívünkhöz nőtt kiegészítő lesz.

Most nem tudtam otthagyni ezt a sárgaréz DAIDAI kaspót, amely egyébként több méretben is kapható. Kellemes matt felülete van, szép az árnyalata. 

Utoljára hagytam a legkisebbet, amit már hónapok óta szerettem volna, de mindig azt mondtam: "majd legközelebb". Úgy döntöttem, ez a "legközelebb" pont elérkezett :D

Csodálatosnak találom ezt a PÄRLBAND teamécsestartót, amelyben egy üveg henger veszi körbe magát az égő mécsest. Az art deco stílus jut róla eszembe, ami szintén egyre jobban tetszik, bár nagyobb vonulatokban nem fog megjelenni a szobában. A méltó helyét még próbálgatom :) 

Ahogy írom ezt a bejegyzést, a tekintetem minduntalan a kanapé lábához terített új, szőrmés szőnyegre vándorol. Kellemes, otthonos, kuckós látvány azzal a kis fehér-rózsaszín ottománnal, amit évekkel ezelőtt egy tanfolyamon kárpitoztam. Amint jó lesz a fény, le kell fotóznom őket együtt... 


2018. március 11., vasárnap

Legyen hyggelig esténk!

Vettem egy új könyvet, a HYGGE-t. Ma kezdtem bele, bekuckózva a kanapé sarkában, de néhány oldal után erős késztetést éreztem egy keksz-forró-teába-mártogatásra...

Ez a tevékenység egyébként kiskorunkban is nagyon népszerű volt, csak akkor nem a lányommal, hanem a kisebbik nővéremmel űztük. Ugyanezekkel a csészékkel (télen időnként szegfűszegtől illatos forralt bor is került beléjük) :) 


Kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban...

2018. március 4., vasárnap

Kedvenceim története - Szikvizes palackok

Néha csak ülök és gyönyörködöm a fényekben - nem tudok betelni vele, hogy az otthonunk két oldalára nyíló, egész falon végighúzódó ablakok milyen sokat engednek be belőlük. Ez még a véget érni nem akaró télben is szívderítő, különösen, ha az ebédlő ablakpárkányára nézek. Hosszas töprengés után itt kapott ugyanis helyet két gyönyörű üvegtárgy: két díszes szikvizes palack. 


Apukám őrizte hosszú évtizedeken keresztül, és néhány évvel ezelőtt, amikor albérletbe költöztünk még Zugoly előtt, nekem ajándékozta őket. 

Nem csak a színeit imádom ennek a két tárgynak, de gyerekkori emlékeket is idéznek, amikor még vasárnap szódavízzel ittuk a málnaszörpöt, persze nem ezekből, hanem sima falú, színtelen társaikból. Ez a két régi darab mintás és feliratos is, mindegyiken látszik a gyártójának a neve: 


A türkizkék üvegen ez áll domború betűkkel: "Első Kispesti Szikvízgyár", és középen egy szép, liliomos mintára emlékeztető motívum. Érdekes, milyen nagy utat járhatott be, kispesti szülőhelyéről kb. 200 km-re jutott el, ott töltötte életének felét, hogy aztán majd' száz éves korára visszatérjen Budapestre, egy szomszédos kerületbe :)  

 
A világoszöld üvegen kicsit nehezebben olvasható, mert itt homokfúvott a felirat: "Klein Gábor Rákóczi Szikvízgyár Sümeg" - ami rendesen megdobogtatja lokálpatrióta énem szívét. A szöveg II. Rákóczi Ferenc jellegzetes, és szódásüveghez képest meglepő részletességgel kidolgozott portréját keretezi (még a kis virágos, gombos, bogláros díszek is látszanak a ruháján). 




Elképzeltem, hány kézen mehettek át, hány asztal közepén lehettek díszek piros kockás vászon vagy hófehér damasztterítőn, hol szerezhették vastag testükre a sebesüléseket: kopásokat és lepattanásokat, és kíváncsi lettem ezeknek a tárgyaknak a történetére.
Bár először egy angol lelkész, Joseph Priestley (többek között Benjamin Franklin és James Watt kor- és tudóstársa) elegyített először mesterségesen szén-dioxidot vízzel 1767-ben (élettörténete külön regény anyaga lehetne)¹, mi, magyarok mégis Hungarikumként tartjuk számon a szódavizet, mégpedig Jedlik Ányos találmánya révén (1830). Ő ugyanis olyan módszert és eszközt fejlesztett ki, amellyel lehetővé tette a szikvíz olcsó, tömegtermelési előállítását. Jedlik kísérletezésének eredménye a palack aljáig érő csövön keresztüli felpumpálás technikája is, így kevesebb gáz illan el a palackból idejekorán.²  (A lap alján megjelölt forrásokban további érdekes részletek olvashatók.)

Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején (tönkretételükig vagy államosításukig...) virágzó szikvízüzemek egyike volt az Első Kispesti Szikvíz Gyár, amelynek tulajdonosa, Glasz Géza 2003-ban, születésének 100. évfordulója alkalmából a szülőháza falára emléktáblát is kapott a kerületben.³ (Érdemes elolvasni a szintén a források között megjelölt avatási ünnepi beszédet, amelyből egész életrajza és munkássága áttekinthető.) Innen származik hát a kék szódásüvegem. 

Legnagyobb sajnálatomra a sümegi szikvízgyárról az interneten eddig semmilyen információt vagy utalást nem találtam. Úgy gondolom, a második világháború és az azt követő politikai rendszer embersorsokat kerékbe törő eseményei vethettek véget az ottani szódagyártásnak. De hogy hol működő és milyen múltra visszatekintő üzemének, az későbbi kutatások kérdése lesz... 

Mindenesetre érdekes utánaolvasgatás volt ez. 

Az önmagában is egészségesnek tartott ital, a szintén Hungarikum fröccsök és üdítő málnaszörpök alapanyaga mindenki számára elérhető áron, közvetlenül a gyártóktól volt beszerezhető. Mondhatnánk úgy is, hogy még a békebeli időket képviselő termék volt, ezt a kort és szellemiséget idézi fel számomra, ami elég sokat tud jelenteni a mai személytelen, túlzottan is modern, automatizált világban.

Egy Otthon attól lesz más, mint a többi, és akkor lesz Igazi (lehet akármilyen katalógusba illően berendezett is), hogyha van benne személyesség, néhány emlék, néhány régi tárgy, amihez kötődünk, aminek saját története van. Ahol a fabútorok karcai, a megsárgult képek repedezett széle, a réz gyertyatartó foltjai vagy a vastag ólomüvegek lepattanásai nem kidobásra ítélik a tárgyakat, hanem az értéküket mutatják. Ha nem rejtjük el őket, hanem megismerjük eredetüket és meséiket, és bátran helyezzük akár modern környezetben is szem elé, meg fogják hálálni a törődést. 

És valahogy úgy van ez: gyakran kapom magam azon, hogy végigsimítom a thonet székeim háttámláját, a szódásüvegek oldalát; mint egy kiállításon, nézegetem a falakra kirakott régi családi képeket - vagy egyszerűen csak a fénysugarak játékát figyelem, ahogy szabályos kis kockákat rajzolnak perspektivikus rendben az ebédlő plafonjára az ajtó feletti rácson keresztül. És amikor rájövök, hogy ezeket az apróságokat mennyire szeretem Zugolyban, tudom, hogy jó helyen vagyok. 



¹ https://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Priestley
² http://www.szi-viz.hu/a-szikviz-tortenete
³ http://www.kispest.hu/news/glasz_geza_emlektablaja/1092/96/

További források:
http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/szodagyartas-regen-es-ma
http://www.urbanlegends.hu/2007/07/mennyire-magyar-a-szoda/
http://gyartastrend.hu/hogyan_keszul/cikk/a_szodavizgyartas_tortenete