Festegetésre fel!

Amióta elkezdtem az "évszakok színei" sorozatot, csak azon gondolkodom, hogy leendő Meghitt Otthonomban milyen színekkel fogom majd berendezni a szobákat. Hogy nyár típushoz illőek lesznek, az nem kérdés :) , ugyanakkor abból a csekélyke bútordarabból gondoltam kiindulni, amim már megvan. 

A jelenlegi nappalim három meghatározó bútora az IKEA terméke, amelyeket lassanként gyűjtögettem össze, magam szereltem (egyszerűen imádok bútorokat összeszerelni, ez biztosan valamiféle beütés :) ...), és igen ragaszkodom hozzájuk. Kísérgetnek költözésről költözésre... Az anyaguk antikra pácolt fenyő, amit szintén szeretek, a háromból kettőnek már érettebb is lett az árnyalata az idő múlásával. Ahogy azonban a színeken gondolkodom, rózsaszíneken, mentás hideg zöldeken és kékeken, mindig elbizonytalanodom - hogy mennek ezek a folyamatosan sötétedő melegbarnához? 

Ma délután a Fel (UP) című mesét néztük a kislányommal, és persze ebben is arra a részre kezdtem élénkebben figyelni, amikor a főhősök, Carl és Ellie megveszik a házukat, és elkezdik felújítani, kifesteni, kívül-belül :)

Forrás: http://disney.wikia.com

Nagyon cuki rész, ahogy együtt dolgoznak, és a saját, egyedi otthonukká varázsolják, az egyik kedvencem, ahogyan a postaládát "személyre szabják" :) Később is látszik, mennyi otthonos aprósággal rendezték be az életüket, nézzétek csak meg az ágyuk melletti éjjeliszekrénykéket a lámpákkal, és a felettük függő képecskékkel :)

Elbájoló az a szeretet, a melegség, amely közöttük és körülöttük érezhető, ez az, amit én is szeretnél megtalálni! Igazi szerelmi történet az övék. 

Forrás: http://images2.fanpop.com

Carl és Ellie titka a szeretet mellett abban rejlik szerintem, hogy megtartották az álmaikat, és volt elég bátorságuk kiállni érte akkor is, ha lehetetlennek tűnt. Nem igazodtak elvárásokhoz, átvitt értelemben sem süllyedtek a szürke hétköznapokba, és megmaradtak bizakodónak, merték élvezni az életet együtt jóban és rosszban.

 

Forrás: pinterest.com

Nem mellesleg Carl és Ellie igazán bátran bántak a színekkel. 

Mindig szerettem volna kipróbálni, hogy legalább egy-egy merész színű bútordarabbal milyen hatást lehet elérni, de ilyen-olyan okokból eddig nem élhettem ki ezirányú vágyaimat. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezen is változtassak!

Még mielőtt megtudtam volna, hogy egy év múlva kell továbblépnünk, azt terveztem, hogy felújítom a bútorzatparkomat, és végre megveszem a kanapét és az ebédlőbútort, amire régóta vágyom. A költözés hírére ezen változtattam, mondván: majd az új lakásba, ahol látszanak a végleges méretek, elrendezés, és a többi... Most azonban megérett az elhatározás: kedves kis fenyőbútor-triómnak (egy széles és egy keskeny könyvespolc, valamint egy komód) új színeket kell kapniuk. Ezentúl Ellie-t és Carl-t fogom felidézni, ha elbizonytalanodom :D

Ma megrendeltem a festékeket. Egyelőre csak annyit mondok: itt még nem leszek egészen vad, de mindenképpen izgalmas vállalkozás elé nézek. Sosem festettem ugyanis bútort, csak kisebb dobozokat, bútorlábat, de már gyülekeznek a tervek a díszítésre is :) 

Ha sikerül, erről is írok majd :)

Festegetésre FEL!

Évszakok színei - piros, lila, rózsaszín

Ma folytattam a tegnapi sorozatot, az alábbi három színösszeállítással:

Piros

Tavasz: sötétebb lazac, mélyebb barack, világos terrakotta 
Nyár: kissé kékes, hűvös, tompa vörösek, meggypiros, kékes-lilás alapú bordó 
Ősz: nehéz, földes-rozsdás vörösek, paradicsompiros, meleg bordó
Tél:  hideg, kékes alapú vörösek, ciklámen, mályvaszín

Lila

Tavasz: enyhén vöröses, derűs lilák, világos (vöröses) orgonalila
Nyár: hűvös, kékes alapú világos lila
Ősz: mély, meleg lilák, szilva- és szederszín, pirosas lila, padlizsán
Tél:  hideg lilák kékes alappal, a pasztelltől a sötét kékesliláig

Rózsaszín

Tavasz: barack- és lazacrózsaszín, (sárgás alapú) púderrózsaszín
Nyár: hűvös, tompa rózsaszínek, világos ciklámenrózsaszín
Ősz: barackos rózsaszín
Tél:  hűvös, lilás rózsaszínek, ciklámen, babarózsaszín

(Néha nem is egyszerű behatárolni az egyes árnyalatokat, ezért nem csak a leírásokra és egyéb színmintákra, hanem a saját érzéseimre, a saját ízlésemre hagyatkoztam. Lehetséges, hogy többen többféleképpen értékelik ugyanazt, de remélem, egy kis támpontot nyújtanak :) )

Évszakok színei - fehér, sárga, narancs

Megtaláltam egy ősrégen begyűjtött táblázatomat, amely összefoglalja, melyik évszak típushoz melyik színnek milyen árnyalata illik. Ezeket igyekszem most lakberendezési tárgyakkal illusztrálni. Ebben a bejegyzésben az első három színt mutatom meg.

Fehér

Tavasz: törtfehér, tojáshéjszín

Nyár: tejfehér

Ősz: enyhén sárgás, vajfehér

Tél:  ragyogó hófehér

Sárga

Tavasz: meleg, világos napsárga

Nyár: hűvös, fakó, világos vajsárga

Ősz: meleg, vöröses-aranyos sárga

Tél: hideg citromsárga

 

Narancs

Tavasz: barackszín, lazacszín

Nyár: világos, enyhén szürkés hideg narancs

Ősz: intenzív narancs, lazacszín, barackszín, vöröses narancs

Tél:  élénk narancs

Azt hiszem, ezek az összeállítások hasznosak lesznek nekem a későbbiekben... :)

Star Wars lányszoba :)

Az előző bejegyzés után nem hagyott nyugtot a Star Wars téma, készítenem kellett két lányszoba-változatot is :)

Az első lágy lila és púderes színekben készült a kép színeihez igazodva. Az asztali lámpa teste stilizált fénykardként is felfogható, a könyveken Han Solo hangsúlyos öve köszön vissza (szépen meg lehet ezt magyarázni :D :D ) : 

A második a régi nagy kedvenc, Leia hercegnő posztere  köré épült, fényes, türkizes zöldekkel, bézs-szín kiegészítőkkel, nem utolsó sorban pedig az idő urával és a könyvek bősz őreivel: 

Azt hiszem, itt már egyáltalán nem gyerekszobában gondolkodtam... Bármelyiket elfogadnám sajátomnak :) :)

Star Wars ihlette fiúszobák

Az elmúlt napokban böngészve megakadt a szemem néhány Star Wars motívummal díszített  lakberendezési tárgyon. Erről eszembe jutott, hogy eltöprengjek, ha lenne egy fiam, milyen színekkel alakítanám ki a szobáját. "Lánynak sokkal könnyebb" - gondoltam, hiszen színek sokasága áll rendelkezésre, amelyeket szinte kivétel nélkül fel lehet használni, míg egy kisfiúnál nehezen képzelem el a citromsárgás-lilás-mentás árnyalatokat, a rózsaszín pedig dogmatikus módon kizárt... De, mint kiderült, a helyzet korántsem reménytelen, egészen belemelegedtem a montázs-készítésbe :) 

íme az eredmény:

Ha fiúszobáról van szó, akkor alapvetően a kék vagy a zöld szín, ami beugrik. Az első, ami megtetszett, az R2-D2-s égszínkék, és Yoda-s lime-os zöld párna volt, eköré keresgéltem a többi kiegészítőt. Vidám, friss árnyalatok, kerekded formák, már a kisautókat és a Lego darabkákat is látom lelki szemeimmel az ágy körül elszórva :)

A következő képnél próbáltam egy fokkal elrugaszkodni a megszokottól, ehhez Harrison Ford - óbocsánat, Han Solo adta az ihletet, pontosabban az a szürkés-kékes bögre :) A színek egy kicsit a levegőt, az űrt idézik számomra, a Holdat egy felhős éjjelen, a Nap szűrt fényét vihar után... Szürkés, acélkék, okker, arany - jöhetnek, nekem tetszik :)

A harmadik színösszeállítás egy kicsit élénkebb, vagányabb: az új sztár, BB8 narancs, fekete, szürke színeit kerestem egy kis tengerkékkel. És még mindig a kerek volt a szimpatikus forma, itt igazán nem is csoda :)

A negyedik montázs készítésekor aztán rábukkantam a Képre, amelyen az imádott Audrey Hepburn klasszikus kis feketében lassúzik Darth Vader-rel - zseniális, nem? :) 

A kép háttere valamiféle újság hasábjait mutatja, enyhén sárgás alapszínnel (nem tudom, mi lehet az árnyalat pontos neve, engem a habosra kikevert tojássárgájára emlékeztet, amit imádok - enni is :) ), ehhez passzítottam a szőnyeget. Fekete, fehér, szürke és egy kis sárgaarany - ez már határozottan nem kisfiús szoba, időközben felnőttünk, de a gyermekkori szenvedély megmaradt (és milyen jó, ha ez így van!) ;)

Ahogy készítési sorrendben végignéztem a négy képen, négy életkor ugrott be: ovis, kisiskolás, gimis és egyetemista. Eszembe jutottak az unokaöcséim, akik már lassan mind felnőttek, előszedegettem pár régi képet, és nosztalgiáztam egy sort. Majd megkérdezem őket, tesztett volna-e nekik valamelyik ötletem :) 

Egyszerre búcsú, egyszerre új kezdet

Talán a tavasz teszi, amikor újra több a fény, több a szín, és az esőnek is friss illata van, de az is lehet, hogy az előttünk lebegő költözés az oka annak, hogy minden valóságosabbnak látszik a világból. Minden kis zöld hajtás, a harsogó zöld fű, a hajnali madártrilla, amely úgy hangzik, mintha egy erdő közepén ébrednék fel. A jelenvalóság mozdulatlan csodája, mintha az örökkévalóságig tartana. 

A tudat, hogy az itt töltött napjaink száma, akármennyi is még előttünk, de véges - furcsa hangulatba ringat. Mindent, amit szeretek, úgy figyelek, mintha máris utoljára látnám, és rögzíteni szeretném, hogy megmaradjon az emlékezet polcain. 

Volt már olyan búcsú, ami izgalmas volt. Még több, ami szorongató. Akadt egyenesen kétségbeejtő is, de ez a mostani - szerencsére - merőben új érzés. De mindenképpen elszámolás, valamivel, amitől meg kell tanulnom elköszönni.

A Ház a tónál (The Lake House) című film a megunhatatlan kedvenceim közé tartozik. Alex Wyler és Kate Forster, a két főhős ugyanabba a tóparti házba költözik be - két különböző időpontban -, amit Alex édesapja, egy neves építész tervezett a családjának évtizedekkel korábban, és végül mindketten búcsúzni kényszerülnek tőle. Alexet családi emlékei és az édesapjához fűződő viszonya köti a szokatlan, üvegfalú házhoz, amelynek, mint mondja, nincs kapcsolata a környezetével, mert célja nem ez, hanem az elfojtás, a kontroll (ahogy egy nagy juharfa is bezárva él a cölöpökre épült "kalitka" belsejében). 

Amikor a múltat igyekszik feldolgozni, feldereng előtte a jövő képe, egy új kezdet, egy új szerelem élményén keresztül. Végül ez lesz az, amiért úgy dönt, szakít egykori otthonával, hogy a sebek begyógyulhassanak. 

Kate is menekül, talán az édesapja halála óta, mintha nem találná a helyét a felnőtt világban, sem az igazi, mély, biztonságot nyújtó érzelmeket. A magány elől fut a tóparti ház menedékébe, de ott sem maradhat hosszú időre. Hogy az egyedüllét űzi el, vagy a munkahely-váltás kényszeríti, szinte lényegtelen - a fájdalom az az érzés, amellyel távozik a szeretett otthonból. 

Forrás: archdaily.com

Az üvegfalú ház, amely kettejüket összeköti, számomra a magány metaforája. Elszigetelve mindentől, hogy menekülni lehessen, a léleknek abba a belső rejtett bugyrába, ahol a tagadás és a kétségbeesés testvérekként élnek. Ahol azt hinni, az elzártság majd biztonságot ad, pedig csak arra várunk, hogy meghallják, ahogy legbelül segítségért kiáltunk. Ezért a sok üveg, amely nem arra szolgál, hogy kilássunk, hanem hogy észrevegyenek - létezünk, élünk és érzünk. Saját börtönünkben ugyan, de kiszolgáltatottan.

Alex és Kate élete akkor változik meg, amikor - bármennyire szerették is, bármennyire kötődtek hozzá - kilépnek az üvegkalitka fogságából. Ezzel szabadulnak meg a múlt hálójából, a saját magukban felépített falak mögül.
 

Mégis... Amikor elmennek, nem csak elhagynak magukból darabokat, hanem tovább is visznek újabbakat. Kate, hogy kiszabaduljon a munkás hétköznapok rabságából, vissza-visszalátogat a tóparti házhoz, Alex pedig lerajzolja, és a kép bekeretezve kikerül az irodája falára. Amellett, hogy magányosak és sebezhetőek voltak ott, hálát éreztek a hely iránt, hogy egy időre befogadta őket, a maga ridegségével mégis új utakat tárt fel előttük.

Valahogy így lehet ez: minden költözéssel, amely előbbre visz az életben, egyszerre vetek le fájdalmas emlékeket és zárok le nehéz időszakokat, ugyanakkor magammal is ragadok valamit, amit ebből tanultam, és amivel tovább fejlődhettem. Hálás vagyok az új kezdetekért, és ezzel a hálával raktározom tovább a jelen pillanatait.

Lányszoba másképp

Tegnap este lányszoba tervekkel bíbelődtem. Bár a kislányomnak alapvetően fehér bútorai vannak, és a rózsaszín - pasztell lilával - csak a kiegészítőkben jelenik meg (játéktárolók és ülőkék, szőnyegek és egy soha fel nem használt bordűr...), eljátszottam azzal, hogy ezt a szokványos "lányos" színt mivel lehet még kombinálni, hogy akár tini korban is vállalható legyen. Íme az eredmény :)

Az alábbi négy képen ugyanaz a rózsaszín ágy, mégis kicsit más a hangulat. Az első kombinációban szereplő lámpába szinte beleszerettem, annyira vidámak ezek a fényes, rózsaszín-zöld gömbök. Mintha színes szappanbuborékok lennének. Ezekkel a zöld árnyalatokkal nyugis és vidám összhatást lehet elérni.

A második variációban számomra kedves árnyalatokat választottam: pasztell kékeslilákat és türkiz zöldet. Jöhet még néhány fehérre festett, koptatott fabútor, zöld zsalus ablak egy kis földszintes házon, amely tündéri kis füves-vadvirágos dombra néz... És ennyit az álmodozásról :) Azt hiszem, ebből látszik, hogy én is szívesen laknék benne :)

 

A harmadik montázson már határozottan tinikortól felfelé gondolkodtam, itt szintén a lámpák ragadtak meg először. A szürkével és a barackos-pezsgős árnyalatokkal is tovább lehetne még menni az arany és vörösréz mellett. Azt hiszem, ha ősz típus lennék, több hasonló meleg színnel venném körbe magam. 

Végül a negyedik próbálkozáson a feketét párosítottam az alap rózsaszínnel és a keleties hangulattal. Jó kiindulás volt ez a gyönyörű kép, az ezen megjelenő árnyalatokat kerestem a kiegészítők között. De azért itt is igyekeztem követni a saját szabályomat: egy árnyalatból maximum háromféle tárgyat keresni. A végeredménye azt hiszem, ennek lett a legjobb.

Ezt a rózsaszín ágyat még szívesen kombinálnám pasztell citromsárgával, sötétkékkel (talán királykékes árnyalatban), égszínkékkel, mentazölddel is. 

Az egyszer biztos, hogy az én kis majdani Otthonomban semmi nem lesz semleges, "biztonságos" színekkel berendezve! :)

Ismét költözést tervezünk...

"Valahol előttünk van Völgyzugoly szép völgye, ott él Elrond az Utolsó Meghitt Otthonban."

'Hidden somewhere ahead of us is the fair valley of Rivendell where Elrond lives in the Last Homely House.'

Egy év múlva költöznünk kell. 

Számítottam rá, hiszen jelenleg albérletben élünk (ezen a helyen alig több mint egy éve), először mégis aggodalommal töltött el a hír. Így most már nem a távoli jövőben, hanem egy nagyon is kézzelfogható, dátumhoz köthető időpontban változik meg újra az életünk.

Amit biztosan sajnálni fogok, az a csend és nyugalom, a gondozott zöld parkok, a messzebb sorakozó fák és a távolról idecsillanó víz szépséges látványa, az erkély friss levegője, a kint elköltött reggelik, ebédek és vacsorák, a tiszta csillagos ég, a szarka és a barnás szürke galamb-pár, akik ma reggel is idelátogattak, a korláton sétálgatva végül a tulipánjaim között pihentek egy darabig :) Az érzés, amikor hazaérek, hogy másik világban vagyok - nem a nagyváros közepén, hanem egy eldugott kis helyen, mintha minden nap nyaralni érkeznék meg.

Amiért pedig ez a legjobb hír, amit kaphattam: végre elkezdhetek dolgozni azon, hogy saját, igazi otthonom legyen! Amit nyugodt szívvel alakíthatok, festhetek-tapétázhatok, és minden egyes négyzetcentiméterét a saját ízlésem szerint alakíthatok. Mi lenne ennél felvillanyozóbb? Mi lehetne ennél is jobb? ;)

Az aggodalmat felváltotta a lelkesedés, és újra tervezek, kockás papíron (a bennem élő bak még novellákat is csak négyzetrácsra szeret illeszteni :D ) listákat írok színekről, anyagokról, bútorokról, valamint arról, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az Otthonomnak:

Konyha:

Eddig csak olyan albérletekben éltem, ahol ez a helyiség amerikai mintára, a nappali hátsó, sötétebb területén foglalt helyet, és egészen kicsi (általában nekem túl alacsony) munkalapon, mindennek háttal lehetett csak tevékenykedni. 

A vágyam régóta egy külön konyha, amelynek saját ablaka van, ideális esetben a mosogató felett, az udvarban a gyerek játszósarkára vagy szép zöld növényekre nézve, hmmmm... :) Akármilyen lesz is, a munkapultot a saját méretemre szeretném beállítani: az a kényelmes, ha kihúzott derékkal, az alkarjaimat pontosan derékszögbe hajlítva tudok majd vágni rajta, és nem lesz többet derék- és hátfájós a mosogatás sem :)

Igaz az, hogy a konyha, a házi tűzhely a melegség központja, és ahogy másoktól is hallottam, nálunk is mindig a családi gyülekezőhely szerepét töltötte be. Ha a szüleimnél vagyunk, a testvéreimmel bizonyos, hogy a konyhai ebédlőasztal körül töltjük a nap nagy részét. 

Ezért az ideális konyhámban ha nem is egy egész ebédlőasztal, de egy sarok mindenképpen van, ahová le lehet ülni, ahol a kislányom rajzolgathat, amíg én az ebédet készítem. Ebbe a sarokba is fontos, hogy minél több fény jusson.

Forrás: skonahem.com

Étkező:

Szerintem az étkezőasztal is megérdemli, hogy külön helyet kapjon a lakásban. Ha kisebb a hely, egy kör alakú asztalkával (ezt is kinéztem már két éve, egyszer írok majd róla :) ), ha nagyobb, akkor egy oválissal. A székek lehetnek egyformák vagy különbözőek, de kényelmesnek kell lenniük, az asztal fölött szép lámpa, és már csak a gyönyörű teríték van hátra, na meg friss virág a vázában. Tetszik a kép, főleg, ha még egy üveges tálaló is befér, szebbnél szebb porcelán csészékkel és teáskannákkal mint a Kutyátlanok kíméljenek című filmben :)

Forrás: tiperumah.com

  

Nappali:

Álmaim nappalija természetesen szintén világos. Befér egy kényelmes kanapé, olvasósarok fotellel és állólámpával, a könyveim sok-sok polcon, egy kecses kis íróasztal az alkotáshoz, ugyancsak kecses székkel - ó, egy Louis Ghost Philippe Starck-tól vágyaim netovábbja!!

Forrás: decorpad.com

Háló- és gyerekszoba:

Egy kis csendes hálószoba, amelynek még gardróbja is van (vagy csak egy hatalmas gardróbszekrénye :) ), sok drapériával, puha párnákkal, tükörrel, fésülködőasztallal, mint a régi szép időkben, kellemes hely lenne. 

Ami viszont elengedhetetlen, egy megfelelő méretű, napos gyerekszoba, a kislányomnak, igazi rózsaszín, habos-babos hercegnő-birodalom :) Ehhez néhány bútorunk már megvan, csak a falak kellenek, amolyan gombhoz a kabátot módra :) 

Forrás: homedesignlover.com

Fürdőszoba:

Egyetlen lényeges szó: kád! 

:) :)

Forrás: housetohome.co.uk

Erkély:

Elengedhetetlen tartozéka álmaim lakásának, ha nem kertes házról beszélünk. Akkora kell, hogy legyen, hogy lehessen kint étkezni több személynek is, és elférjenek a növényeim. A csinosítgatás kellékei is a szemem előtt lebegnek: fadeszkák padlónak, néhány párna, festett fabútorok, lámpácskák és mécsesek :)

Forrás: minimalisti.com

Előszoba:
Beépített szekrényes, kárpitos paddal, tükörrel és kis asztalkával ellátott helyiség, amely belépéskor rögtön megmutatja, ki vagyok én és milyen stílusú (energiájú) az egész otthonom. Ehhez csak egy kis hely kell, a kialakításnak élvezettel látnék neki! :)

Forrás:simplifiedbee.com

Valahol előttem van hát a kép, néha még kicsit halvány, néha még bizonytalan, de tervekkel telezsúfolt; alakul, fejlődik és változhat is idővel, de tudom, hogy a végén elérem az én Meghitt Otthonomat.