Van egy fénykép a nappalim falán.
Nyáron készült, két éve, egy csodálatos helyen. A Csodahelyen. Az én
szerelmetes parkomban, ahová évente néhányszor visszatérek, és – ki tudja,
miért éppen itt – otthon érzem magam, és mint aki valóban hazatért, olyan
boldogság borít el. Valóságos megszállottja vagyok.
A kép engem ábrázol, de abban az
állapotomban, amilyen mindig kellene, hogy legyek. Az érzést ragadja meg, a
gondolatot, a pillanat varázsát. A napfényt, a meleget, a színeket, illatokat,
hangokat. A lágy szellőt, levelek susogását, a naptól átitatott földet, selymes
fűszálakat, a fák kérgének élő, lüktető, tenyérbe simuló tapintását. Az ég
kékjét, a felhők lassú vonulását, a levegő lágyságát, ahogy érzed, ellepi a
sejtjeidet, amikor magadba szívod, hogy élettel töltsön meg téged is.
Körülötted minden hatalmas és végtelen, ugyanakkor materiális megjelenésében a
tökéletes jelenvalóság élményét adja.
Mi lehet tökéletesebb annál, mint
amikor egy egység részévé válsz? Amikor azt érzed, hogy a kirakósnak egy fontos
darabja vagy: kiegészíted a körülötted levő dolgokat, és azok ugyanúgy
kiegészítenek téged. OTTHON vagy.
És itthon is ezt az érzést szeretném reprodukálni.
Lassan egységbe kovácsolni a körülöttem levő tárgyakat, hogy én legyek jelen a
hely minden szegletében. Hogy akárhol élek, oda behívhassam azokat az
energiákat, amelyek feltöltenek és itt, ebben a fizikai létben teremtik meg az
egyedülvalóság csodáját. Mert ami most van éppen, az a tengernyi időszelet,
amelyből az életünk áll, mind egy-egy vissza nem térő alkalom a létezés
örömének megélésére.
Valóság-daraboknak hívom azokat a
tárgyakat, amelyek emlékeztetnek minket a saját létünk csodájára. Ezek azok,
amelyekre ha ránézel, mosolyt csalnak az arcodra, vagy boldog melegséggel öntik
el a szívedet. Szükségünk van ezekre a darabokra, mint a gyermekeink fényképére
a munkahelyi íróasztalon, egy nyaralás emlékére háttérképnek beállítva a
monitoron, egy belépő karszalagra egy koncertről, amit legszívesebben sosem
vennél le a csuklódról. De nem csak az a lényeg, hogy vissza tudj repülni az
időben a szeretett pillanatok közé, hanem hogy onnan ki tudd ragadni az
élményt, és behozni a jelenbe, fenntartani a kellemes érzéseket, és
kiterjeszteni az éppen végzett feladataidra. Így lehetsz energikusabb, mosolygósabb,
kreatívabb, bizakodóbb, és így vonzhatod be a még ennél is jobb dolgokat.
Vedd körbe hát Magad a számodra
fontos és erőt adó valóság-darabokkal! Emlékezz arra, hogy nem azt a célt
szolgálják, hogy visszaszippantsanak. Ezek a Te kis személyre szabott
töltőállomásaid, amelyeket a múltban építettél, és bármikor hozzátehetsz újabb
darabokat.
Az otthonod többi tárgyát pedig
használd!
Az életem jelentős részét éltem
le úgy, hogy gondosan gyűjtöttem, majd félretettem bizonyos holmikat, hogy
„majd ha” lesz rá hely, idő és alkalom, milyen jó lesz elővenni. De tudd, hogy
sok „majd ha” pillanat mindig csak az elképzelt jövő része lesz. Amikor erre
rájöttem, én is máshogy kezdtem bánni velük: minden reggel előveszem a kedvenc
rózsaszín, madaras-virágos porceláncsészéimet. Ha találok egy szép kis csokrot
a kedvenc virágárusomnál, a kristályvázámba teszem, és ha a rendeltetésére
sosem használt mázas cserép cukortartót vagy méztartót kiveszem a szekrény
mélyéből, szinte felragyog új szerepében, ha apró holmik tartója lehet az
ablakpárkányon vagy a fürdőszoba polcán.
A tárgyak, ugyanúgy, mint Te,
élni szeretnek a legjobban! :) Bármilyen munkát elvállalnak. Lehetnek kancsók vagy
teáskannák, szívesen őrzik a virágaidat, és miért ne éghetne a színes
poharakban mécses a vacsoraasztalnál? Ha a vitrined díszei is, néha vedd elő
őket, és adj a létüknek értelmet az „itt és most”-ban. Használd őket
szeretettel és szenvedéllyel, hidd el, meg fogják hálálni!
A képekről, amelyek a Csodahelyen
készültek, szinte mindenkinek a szerelem jutott az eszébe. Ami persze ott is
volt: szerelem a hely iránt, a fotóművészet iránt. Ha ezt a szerelmet
megtaláljuk az otthonunkban, ha be tudjuk hozni a szenvedélyt a szépségen és a
harmónián keresztül, akkor ugyanezeket a finom érzéseket visszakaphatjuk minden nap.
Mostantól én is ennek a megvalósítására
törekszem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése