"Megint körülvette őket Völgyzugoly fénye-muzsikája."
'The light and music of Rivendell was about him again.'
Mindenkinek ismerős lehet az érzés.
Akár boldog, akár reménytelennek tűnő újrakezdés előtt állunk, néha nulláról kell építkeznünk.
Akár boldog, akár reménytelennek tűnő újrakezdés előtt állunk, néha nulláról kell építkeznünk.
Lehet,
hogy mindent pozitívan és bizakodva fogadunk, mint Julia Child a Julie
és Julia című filmben, amikor minden egyes újabb költözés elé széles mosollyal
nézett, és még azt is szépnek látta, amit más nem - egyszerűen, mert
szépnek akarta látni. Gyanítom, ebből merítette az erejét, és abból a
gondolatból, hogy ha együtt lehet élete szerelmével, követi tűzön-vízen
át, szinte lényegtelen is, merre sodorja őket az élet. És ez így van
jól.
Az én újrakezdésem inkább Frances Mayes-éhez hasonlít, az
írónőéhez a Napsütötte Toszkánából, aki összeomlik, amikor a férje
elhagyja. Olyannyira végez a régi életével, hogy amikor a bútorszállítók
kérdezgetik, mi az, amit vinni akar, kiderül számára, hogy semmit nem
szeretne továbbcipelni a régi holmikból. A pár doboz könyv mellett
egyedül egy kis kék üvegvázát tesz zsebre (miután jól a padlóra folyatja
belőle a vizet... 3:) ), majd kivesz egy kis lakást az "elkárhozott
lelkek házában", és amikor becsukódik az ajtó a főbérlő mögött, Frances
egyszerűen a szőnyegre zuhan. Végtelen üresség veszi körbe,
reményvesztettség, kilátástalanság - a jövőkép totális elvesztése...
Az
érzés tehát megvolt, de ezen kívül szerencsére minden jobban alakult:
megfelelő albérletet találtam, csodás barátok segítettek a költözésben,
és kezdtük egészen jól belakni az új tereket.
Akkor már rég a fejemben motoszkált a kérdés: mitől lesz egy hely tényleg otthon? Mitől érzem benne jól magamat én, és mitől érzik a barátaim, hogy jó oda betérni? Mitől fog feltölteni az otthon-lét, mi az, amitől menedék és csodahely lesz - az én mesebeli Völgyzugolyom?
Akkor már rég a fejemben motoszkált a kérdés: mitől lesz egy hely tényleg otthon? Mitől érzem benne jól magamat én, és mitől érzik a barátaim, hogy jó oda betérni? Mitől fog feltölteni az otthon-lét, mi az, amitől menedék és csodahely lesz - az én mesebeli Völgyzugolyom?
Otthon - varázslatos szó. Melegség van benne, nyugalom, béke. Lehet csendes búvóhely, vagy vidámságtól hangos tér, a célja, hogy energiával telítsen, mielőtt elindulunk, és befogadjon, amikor hazatérünk. Szoros kölcsönhatásban létezik velünk, hiszen kinézete a lelkünk kivetülése, ugyanakkor megfordítva: a hangulatunkra és érzelmeinkre befolyásoló erővel bír. Ha megfejtjük a kódot, vagyis megismerjük saját tulajdonságainkat és vágyainkat, akkor alakíthatjuk ki a legmegfelelőbben, és ezzel aztán az egész életünkre pozitív kihatással lesz. Frances első látásra szeret bele a kis toszkán villába, Bramasole-ba, és sok nehézség árán, de sikerül a saját képére formálnia, és ezzel megteremtenie benne a szebb, szeretettel teli jövőt.
A költözés óta saját magamat kutatom. Ahogy ezen az úton haladok, úgy formálódnak az elképzelések, ötletek és konkrét tervek arra is, hogyan lehet egy ideiglenes lakóhely (az albérlet) Otthonná, és mivel készíthetem elő a Majdani Igazit. Mert a Nagy Ő-nek is itt kell lenni valahol. Lehet, hogy még mások lakják, lehet, hogy már romos és magányos, de álmomban már az enyém volt.
Mint egy felfedező, aki szétszóródott kincsekből rakja össze újra az Egészet, úgy keresem az én kis zugom darabkáit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése