Thonet székek dícsérete

Az úgy kezdődött... Ha a legelejéről akarok indulni: évekkel ezelőtt egy kiállításon beleszerettem egy Hermes nevű, modern, lakkozott MDF - krómozott acél - fehér műbőr étkezőasztal-szék garnitúrába (a név alatti linken meg tudjátok nézni a képét). Lefotóztam, és a fényképet jó ideig a telefonomon tároltam. Tervezgettem és számolgattam, és év elején úgy éreztem, végre hamarosan megvehetem, amikor az értékesítő oldalakon meg nem láttam, hogy tavaly kifutott... Rettenetesen elszomorodtam :( 

Elkezdtem kutakodni étkezőbútor-ügyben, de már azzal a tervvel, amit mostanában igyekszem szem előtt tartani: könnyedebb, szellősebb, kecsesebb bútordarabokat keresek, amelyek nem nyomják agyon a kisebb tereket. 

A legideálisabb persze Philippe Starck széke, a Louis Ghost lenne, amit úgy-de-úgy szeretnék, de valószínűleg örökre megmarad a vágyálmok szintjén :)  A formája is nagyon tetszik, de az a zsenialitása, hogy valóban úgy néz ki, mint egy szellem; egyszerre csillogó és szerényen visszahúzódó, és szinte minden stílushoz illik. 

Forrás: kartell.com

Vannak természetesen színezett változatai, sőt, karfa nélkül és gyerekméretben is kapható a Kartell-nél. 

Persze időközben megtudtam, hogy egész jó kis utánzatokat lehet kapni (valamivel olcsóbban :) ), így azért  még nincs minden veszve...

A Louis Ghost-ról évekig ez volt a kedvenc képem (és a telóm háttérképe...):

Így tehát először az Eames műanyag székek (a formatervezők Charles és Ray Eames) között keresgéltem, jobban mondva ezeknek is az utánzatai között - sok helyen kaphatók, sokféle színben, igazán elérhető árakon:

Forrás: lakjunkjol.cafeblog.hu (a link alatt jó kis cikk!!)

Annyira kis helyesek, karcsú lábakon és kényelmesnek tűnő (merthogy élőben még nem volt alkalmam kipróbálni :) ), kecses ívű kagyló ülőkével. Épp azt tervezgettem, hogy ebből én is többféle színt vennék, például két fehér mellé egy kéket és egy lilát vagy szürkét, amikor a figyelt leárazások ideje lejárt, a darabok elfogytak, és valahogy nem találtam azokat a helyeket, ahol  a tervezett színeket nekem tetsző árban hirdették volna. 

Nemsokára pedig egyre több thonet szék bukkant fel előttem, és ezek valahogy (hirtelen és roppant sikeresen) elterelték a figyelmem műanyag társaikról.

Korábban már írtam arról, hogy milyen jó dolog - vagyis én mennyire szeretek bútort festeni házilag, és arra gondoltam, veszek néhány fa széket, és elhasználom a maradék festékeimet. Találtam is egy hirdetőnél két kopottas szépséget, de nem válaszolt az üzenetemre - ki tudja, miért... Megelégeltem a várakozást, és most már teljesen tudatosan kezdtem kutatni a székek után. Végül ráleltem egy Eladóra, aki nem csak, hogy gyönyörűségeket árul, még azonnal válaszol is, akár késő este! 

Tehát azonnal döntöttem, hogy megveszem az egyben hirdetett öt thonet széket. Telefonon egyeztettünk, és kiderült, hogy egy kis benzinpénz fejében el is szállítja őket nekem (vidékről), sőt, annyira kedves volt, hogy 

• pár darabbal több széket hozott el, hogy akár választhassak is
• az egyik székhez "pótalkatrész" gyanánt ajándékba adott egy ülőrész nélküli széket (a háttámla mintája ugyanis elég ritka lehet, nemigen láttunk eddig ilyent - és pont ez a rész felhasználható belőle)
• kaptam továbbá egy névjegykártyát, hogy ha bármi kérésem lenne, nyugodtan keressem, mert elég sok eladó holmija van még 

- mit mondjak, nagyon kedvelem, ha valaki szívvel-lélekkel űzi a szakmáját. Gondosan eltettem azt a névjegyet...

Ééééééés most Róluk :) 

Öten vannak (ha a hiányos "pótost" leszámítjuk), és mind egy kicsit más! Négyen az ebédlőbe kerülnek, egy pedig - nos, először azt gondoltam, ők mind úgy vannak jól, ahogy most (főleg a mintás részek miatt, amit lejjebb mutatok), de estére megszületett az elhatározás, azt a széket, aki a nappaliba kerül, a majdani dolgozósarokba, lefestem a maradék Old White (Annie Sloan Chalk Paint) festékemmel. Szívesen neki is állnék rögtön, de csak semmi kapkodás, kell még egy kis állagmegóvás előtte, ehhez pedig be kell szereznem némi lötyit és fatapaszt :)

A végére néhány gyors kép: 

Fräulein Thonet*, az indamintás szépség:

Az ő ülésének az alján, hoppácska, égetett cégjelzés és papír alapú etikett :) 

Számomra mindig hihetetlen régi tárgyakat érinteni, kézbe fogni. Elképzelem, kik lehettek a gyártói, első gazdái, miket mesélhetne, ha tudna... Egyszerűen fantasztikus, megható élmény. 

(Michael Thonet életéről és munkásságáról itt és itt olvashattok röviden.)

Daisy*, az ő bájos, szalagos-masnis kis virágcsokrával: 

Anyukám azt mondta, ő kiskorában még ült ilyenen, halványan emlékezett a mintára. Elgondolkodott, hogy az 50-es, 60-as évek fordulóján tömegével dobták ki ezeket az emberek, és örültek az új, szögletes, fém csővázas bútoroknak... Jaaaj, ha lenne egy időgépem...

Ella*, a sötét szépség: 

Hasonlít az előző kettőhöz, és napfényben, kicsit hunyorogva, alaposan megfigyelve látszik, hogy a Daisy-éhez hasonó, szalagos virágcsokor van az ülőrészen, csak a későbbi lekezelések ezt eltüntették. Talán egyszer majd megpróbálom valahogy előhozni, ha lehet. 

Tante Ida*: 

Látott már valaki ilyen háttámla mintát? Én még nem, pedig keresgéltem is utána a gugliban. Őhozzá kaptam ajándékba az ülőke nélkülit, mert az Eladó úgy gondolta, így nem tudja eladni, viszont alkatrésznek még jó lehet. Nekem azért más ötletem is támadt közben...

És az ötödik, Leonie*, aki végül majd fehér lesz:

Rajta is ott láthatók a cégjelzések, ő a Firma Mundus terméke, amely 1922-ben fuzionált a Thonet-tel. Azt olvastam, hogy utána felvették a Thonet-Mundus nevet, ezért elgondolkodtam: ez most azt jelenti, hogy Leonie* 1922 előtti darab, vagy azt, hogy az összeolvadás után is használtak még sima Mundus cimkét, mert esetleg maradt még raktáron? Szerintetek? 

A székek egyébként elég kényelmesek! Kipróbáltuk mind :) Alig várom, hogy eredeti helyükön láthassam és használhassam őket!

* A neveket persze én adtam a székeknek, puszta szórakozásból, nehogy komolyan vegyétek :D

UTÓLAGOS UPDATE: 
Képzeljétek, a Mundus-széken találtam egy kézzel, ceruzával, régies írással írt jelzést, "Pilz II":  

Először azért figyeltem fel rá, mert a nagyszüleim írtak ilyen betűkkel, és mert a név hasonlít a kislányom egyik felmenőjének a nevére. Aztán böngészgettem kicsit a neten, és azt találtam, hogy a Mundus cég alapítóját Leopold Pilzernek hívták :) Ő egyébként nem sokkal az osztrák cég után Budapesten is alapított egy gyárat.

Akár van köze a feliratnak az alapítóhoz, akár nincs, érdekes - a múlt, a történelem egy ma is élő darabkája...