A héten végre megnyílt a soroksári IKEA, és mivel busszal kb. 16 percre van Zugolytól, gyakori látogatója leszek :)
A nyitás napján, szerda este be is ugrottunk egy "tisztelet látogatásra". Az épület monumentalitása és a környezet hangulata alapján az első benyomásunk az volt, mintha a stockholmi IKEA előtt állnánk (volt szerencsém élőben is megtekinteni még 2009-ben :) ), a különbség csak annyi, hogy itt nem az van kiírva, hogy "Ingång", hanem: "Bejárat" :)
A parkoló tele volt, szinte egy autónyi gombostűfejet sem lehetett volna leejteni, ezért azt gondoltuk, bent jó nagy zsúfoltság lesz, de nem így volt - mivel a tér belül is roppant tágas, csak olyan érzetünk volt, mint az Örs vezér téri IKEA-ban egy teljesen átlagos napon. Az egyetlen, amiért elég sokat kellett sorbaállni, az a hot dog volt (imádom az enyhén csípős sajtszószt!), de közben jól kielemeztük, hogy az ugyancsak itt kapható fagyi a lehető legsvédebb dizájnnal rendelkező finomság: fehér és natúr színek, minimalista letisztultság :D
Visszakanyarodva az új áruházra: pompás berendezéseket láttunk, még több ötletes megoldást, és persze sok újdonságot; az élő és műnövény részleg pedig olyan, mint egy igazi kertészet! Ki is néztem néhány növényt, kaspót és erkélyre akasztható virágtartót.
Természetesen ez az alkalom sem telhetett el anélkül, hogy valamit magamhoz ne ragadtam volna (és jól kipróbáltam az önkiszolgáló pénztárat): ez pedig a gyönyörű nyír SNUDDA forgótálca, amit egyáltalán nem arra terveztem használni, amire kitalálták...
Egy korábbi bejegyzésben írtam az én kedves thonet székeimről. Említettem, hogy ingyen megkaptam az egyikük párját, amely hosszú ideje árválkodhatott már ülőrész nélkül, én azonban ebben a formájában is mindenképpen meg akartam őrizni, funkcióval ellátni. Amióta beköltöztünk (most gyorsan megnéztem a MyDay alkalmazásban: 41 napja már, huhh! :) ), szobainasnak használtam a nappaliban, és igazán rátermetten viselte, hogy vállfákat és különböző ruhadarabokat aggassak rá. Talán meg is maradt volna ez a státusza, ha nem láttam volna meg a fent nevezett forgótálcát még legutóbb az Örsön, és rögtön megszületett az ötlet, hogy ezt alkalmazom majd a hiány eltüntetésére.
Így nézett ki a szék szobainas korában:
Így pedig a forgószék alja, csak, hogy arról is essen szó, miért és hogyan forog - ez a minősége azonban egyáltalán nem befolyásolja újfajta felhasználásának módját:
Ez pedig már a kész mű, tádáám:
Tökéletesen passzol!
Nagyszerű virágtartó lett belőle :) Nagyon szeretem a színeit, az anyagait, az íveit... Jó lesz, majd ha egyszer az egész szoba kész, egységben látni mindent...
Mert hát...
Utóirat: meg kell tanulnom belső tereket fotózni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése