Az

Az

2017. május 27., szombat

Repül az idő - de tevékenyen :)

Lassan három hete már, hogy Zugoly az Otthonunk :)
Onnan kezdve, hogy megkaptuk a kulcsokat, nem volt megállás, rövid idő alatt kellett áthurcolkodni az albérletből, és azt visszaadni eredeti Tulajdonosának kitakarítva, fitten és fiatalosan :) 

A költöztetést egy olyan csapatra bíztam, akiket az interneten honlap-szimpátia alapján választottam, és mondhatom, egyáltalán nem bántam meg! A nevük 12-es Teher Bt, korrekt, gyors, szakszerű és rendkívül pedáns úriemberekkel, mindenkinek jó szívvel ajánlom őket - főleg, mivel a javaslatomra azóta máshol is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket!

Közben - baráti és családi lelkesedéssel-segítséggel - kifestettük a gyerekszobát, a Dulux EasyCare Rózsakvarc árnyalatára. Kedvelem ezt a márkát, mert eddig csak jó tapasztalatom volt vele: nem csöpög, könnyen lehet vele dolgozni, szépen fed két rétegben. Foltokat még nem ejtettünk, hogy tesztelni tudjam ennek az új típusnak a víztaszító hatását, mindenesetre a szoba álomszép lett :) 

A költözés első pár napjában annyira magával ragadott a hév, a tettvágy, az öröm és az izgalom, hogy hajnali ötkor már kipattant a szemem, és általában este 11-ig nyomtam, hogy haladjanak a dolgok. Közben bejött pár egyéb intéznivaló és esemény (például oviszépítésre feliratok festése otthon, két dobozolás között, illetve az ovis ballagás és előkészületei, bizony, eljutottunk ide is...), így annyira kimerültem, hogy szóba sem jöhetett, hogy a laptopomnak egyáltalán a főkapcsoló gombját megnyomjam... 

Most már kezdünk alakulni, túl vagyunk néhány fontos dolog beszerzésén (baldachin a Feneséges Hencegnő ágya fölé, mosógép - az első vadiúj saját drágaságom :) , valamint pont ma egy étkezőasztal), de sok minden hiányzik is (mint például A Kanapé, és jóóó sok polc...). A dobozokból is maradt még mindig jócskán - a kicsomagolás talán még nehezebb, mint amikor elpakoltam, de amikor elfog az efeletti kétségbeesés, mindig a Barátosném tanácsát mantrázom: "haladj lassan, élvezd ki minden pillanatát". Igen, végül is ráérek, Zugoly most már az enyém :) 

Összefoglalva, túl minden fáradtságon és még előttem álló munkán: egy álom valóra vált!

Forrás: http://melanietoner.com/dreams-really-do-come-true/

Sosem gondoltam, hogy létezik ilyen, és milyen érzés lehet, most végre tudom. Ez az öröm és a biztonság, amit Zugoly léte nyújt, hogy tudom, nem kell újabb 2 év múlva szednem a sátorfámat, és azon idegeskednem, hova tovább; hogy azt tehetek a falakkal, színekkel és anyagokkal, amit szeretnék... 
Tiszta szívből kívánom Mindenkinek, hogy ezt megtapasztalhassa! :) 

Hamarosan jelentkezem részletesebb beszámoló-sorozattal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése