Repül az idő - de tevékenyen :)

Lassan három hete már, hogy Zugoly az Otthonunk :)

Onnan kezdve, hogy megkaptuk a kulcsokat, nem volt megállás, rövid idő alatt kellett áthurcolkodni az albérletből, és azt visszaadni eredeti Tulajdonosának kitakarítva, fitten és fiatalosan :) 

A költöztetést egy olyan csapatra bíztam, akiket az interneten honlap-szimpátia alapján választottam, és mondhatom, egyáltalán nem bántam meg! A nevük 12-es Teher Bt, korrekt, gyors, szakszerű és rendkívül pedáns úriemberekkel, mindenkinek jó szívvel ajánlom őket - főleg, mivel a javaslatomra azóta máshol is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket!

Közben - baráti és családi lelkesedéssel-segítséggel - kifestettük a gyerekszobát, a Dulux EasyCare Rózsakvarc árnyalatára. Kedvelem ezt a márkát, mert eddig csak jó tapasztalatom volt vele: nem csöpög, könnyen lehet vele dolgozni, szépen fed két rétegben. Foltokat még nem ejtettünk, hogy tesztelni tudjam ennek az új típusnak a víztaszító hatását, mindenesetre a szoba álomszép lett :) 

A költözés első pár napjában annyira magával ragadott a hév, a tettvágy, az öröm és az izgalom, hogy hajnali ötkor már kipattant a szemem, és általában este 11-ig nyomtam, hogy haladjanak a dolgok. Közben bejött pár egyéb intéznivaló és esemény (például oviszépítésre feliratok festése otthon, két dobozolás között, illetve az ovis ballagás és előkészületei, bizony, eljutottunk ide is...), így annyira kimerültem, hogy szóba sem jöhetett, hogy a laptopomnak egyáltalán a főkapcsoló gombját megnyomjam... 

Most már kezdünk alakulni, túl vagyunk néhány fontos dolog beszerzésén (baldachin a Feneséges Hencegnő ágya fölé, mosógép - az első vadiúj saját drágaságom :) , valamint pont ma egy étkezőasztal), de sok minden hiányzik is (mint például A Kanapé, és jóóó sok polc...). A dobozokból is maradt még mindig jócskán - a kicsomagolás talán még nehezebb, mint amikor elpakoltam, de amikor elfog az efeletti kétségbeesés, mindig a Barátosném tanácsát mantrázom: "haladj lassan, élvezd ki minden pillanatát". Igen, végül is ráérek, Zugoly most már az enyém :) 

Összefoglalva, túl minden fáradtságon és még előttem álló munkán: egy álom valóra vált!

Forrás: http://melanietoner.com/dreams-really-do-come-true/

Sosem gondoltam, hogy létezik ilyen, és milyen érzés lehet, most végre tudom. Ez az öröm és a biztonság, amit Zugoly léte nyújt, hogy tudom, nem kell újabb 2 év múlva szednem a sátorfámat, és azon idegeskednem, hova tovább; hogy azt tehetek a falakkal, színekkel és anyagokkal, amit szeretnék... 

Tiszta szívből kívánom Mindenkinek, hogy ezt megtapasztalhassa! :) 

Hamarosan jelentkezem részletesebb beszámoló-sorozattal.

Francia konyha est a dobozok között :)

Helyzetjelentés a csatatérről:

Két napon keresztül megállás nélkül tartott a küzdelem a ruha-, cipő-, irathalmok, soha-ki-nem-dobott valamire-még-jó-lesz készletek, és elsősorban a játékseregletek ellen. Bár volt idő, hogy legszívesebben megfutamodtunk volna, és a muníció utánpótlás is elakadt, de végül néhány ügyes manőverrel sikerült leráznunk pár zsáknyi leselejtezett holmit. Kész felszabadulás! A következő előrenyomulásig egy kis pihenő jön ( = öt munkanap). Seregeink visszavonultak az emelkedő dobozhalmok mögé, védett harcállásokban tölteni az estét. 

A lányommal valahogy egy rugóra járt az agyunk, mert miközben éppen azon gondolkodtam, hogy századszorra is meg kellene néznem a Julie & Julia című filmet, ő már hozta is a L'ecsót, egy nagyon cuki animációs filmet egy kisegérről, aki a francia konyha mestere lesz. Megegyeztünk, hogy francia gourmet-moziestet rendezünk, először az ő meséjével, aztán az én filmemmel. 

A ma estére választott filmem valós történeten alapul. Hősnője Julie Powell (Amy Adams), aki telefonos ügyfélszolgálaton dolgozik (mint én egykor), író szeretne lenni (mint én folyamatosan), éppen költözik (m. é. most), és elkezd blogolni a hobbijáról (...), végül természetesen megtalálja a saját útját a teljesség felé. A hobbija nem más, mint a főzés, a blogban pedig azt tűzi ki célul, hogy egy év alatt végigpróbálja a példaképe, Julia Child (Meryl Streep <3 ) - és két társnője szakácskönyvének, az A francia konyha iskolájának (Mastering the Art of French Cooking) összes receptjét.

 Julia & Julie

A filmet eredetileg Meryl Streep miatt vettem meg. A történet két idősíkban játszódik, Julie Powell-é csak az egyik, a másikban évtizedekkel korábbról, Julia Child életéből látunk szeletkéket. Az ő útkeresését ugyanúgy nyomon követhetjük, ahogy szerelemmel és nagy szeretettel teli házaséletét (a férjet szintén egy kedvencem, Stanley Tucci alakítja), magánéleti és munkahelyi küzdelmeiket, végül a révbe érést, amellyel beírta magát a máig népszerű szakácsköny-írók és televíziós főzőműsor-alkotók történetébe. Nem vagyok nagy konyhatündér, ez a film mégis mindig kedvet csinál a sütés-főzéshez :) A kedvenceim közé azonban nem emiatt került.  

A két főszereplőben nem csak a főzés szeretete a közös. Mindketten úgy indultak el, hogy érezték, valami hiányzik az életükből, és igyekeztek is megtalálni azt. Megszállottan vetették magukat a kutatásba, próbálkoztak ezzel és azzal, és amikor megtalálták az "igazit", hatalmas szenvedéllyel vetették bele magukat. 

Julie, a mai fiatal nő a maga hétköznapi robotjával, baráti összejöveteleivel, nyüzsgő életével, kiakadásaival, veszekedéseivel, könnyes kibéküléseivel és hatalmas örömugrásaival, és Julia, a világháború után eszmélő, még férfiközpontú világban érvényesülni vágyó feleség, aki közben igyekszik biztos és boldog hátteret biztosítani élete párjának is. 

Szokás szerint azok a részek a kedvenceim, ahol a lakásokról, költözésekről van szó :) 

A film elején a fiatal Powell házaspár egy Queens-i, 80 négyzetméteres, egyterű lakásba költözik, amely egy pizzéria fölött található. A konyha kicsi, a környék zajos, minden felújításra szorul - Julie kezdeti "hisztirohamát" látva azért elgondolkodunk, hány magyar család örülne egy ekkora lakásnak, bárhogy is néz ki...

Az amerikai Child házaspár is úton van, méghozzá Párizs egy pazar eleganciával berendezett, az igazi francia kastélyok hangulatát idéző háza felé. "Kész Versaille!"- kiáltja Julia, aki őszintén rajong az új otthonáért, mint később is mindenért, ami francia. Amikor Paul, a férj diplomata állása miatt újra és újra költözni kényszerülnek, előbb még csak Marseille-be, később már az imádott országot elhagyva (Németországba, Norvégiába, és végül újra Amerikába), mindenhol igyekszik megőrizni a lelkesedést és a pozitív hozzáállást. 

Külön érdekes, ahogy a filmbeli lakások berendezése és hangulata igazodik a szereplők aktuális lelkiállapotához, elég csak megfigyelni a különbséget a francia selyemtapétás falak közé belépő, és az Oslo-i, szomorú és kopár berendezésű szobában, a dohányzóasztalra felvetett lábakkal ücsörgő Julia Child érzelmei között. Ezt a fogást a filmesek is jól ismerik, mindenhol megfigyelhető, hogyan segítenek rá a bútorokkal, stílusokkal, anyag- és színválasztásokkal a még nagyobb hatás kedvéért. Nem hiába működik ez így a való életben is: a környezetünk hatással van ránk, ezért érdemes nagyobb figyelmet szentelni annak a helynek a berendezésére, amelyben (szerencsés esetben) életünk nagy részét töltjük.

Ez egyébként igaz a munkahelyünkre is, amit én néha viccesen nem is csak a második otthonomnak hívok, de ez a téma igazán megérne egy egész bejegyzés-sorozatot...

Búcsúzóul az egyik kedvenc képem a filmről találhatók közül: Julie, amint az Otthona kényelmes kanapéján, puha párnák között példaképe, Julia Child Appetite for Life ("Étvágy az életre") című életrajzát olvassa... :)

Kell ennél több egy kellemes estéhez? :)

Lámpák, alakulunk, nyolc nap van hátra :)

Az elmúlt héten (amellett, hogy szorgosan számoltam visszafelé :D ) sikerült kiválasztanom a lámpáimat, és az egyiket, amely az ebédlő fényét fogja emelni, már meg is vásároltam. Ma reggel hatodszorra is átdolgoztam az ebédlő tervet, ez lett a végeredmény, immár az új szerzeménnyel:

Ez már nagyon közel áll ahhoz, amilyent el tudnék képzelni a valóságban, így ehhez fogom igazítani a hátralévő beszerzéseimet. 

Nem győzöm hangsúlyozni, milyen hasznos, ha az elképzeléseket képek formájában összegyűjtjük, és montázsokat készítünk, mert ezeket nézegetve kialakul a konkrét terv, és ha sokat nézegetjük, sokkal tudatosabban tudunk vásárolni is. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan holmikat vásárolunk össze, amik aztán sehová sem illenek...

A fenti montázsomról a thonet székek (nem ugyanezek, hanem ezek :) ) megvannak, a leendő tálalószekrényem ugyanolyan színű és anyagú, mint a képen a polcok (mivel az IKEA már nem forgalmazza, nem tudtam beimportálni a program bútorkészletébe, ezért a helyettesítés), pontosan ezt a függönyt és asztalt szeretném megvenni, vannak már olyan fehér, zöld, rózsaszín és kék kiegészítőim, amelyek ide illenek, valamint - megvan a lámpa!! :) Galaxy függeszték 1-es ovál a becsületes neve, a Vakum Design-nál szereztem Óbudán, egy elvarázsolt helyre mentem érte, hogy személyesen hozhassam el (ami azért sem volt hátrány, mert élőben is megnézhettem jópár bútort és lámpát a készletükből). Egyszerűen imádom, olyan kis finom, kecses, ugyanakkor modern és sokféle enteriőrbe beilleszthető.

Tegnap az Obiban jártam egy kis higítóért, ecsetekért, maszkolószalagért és glettpasztáért - csupa kis nőies apróság :D -, amikor újra átnéztem a függőlámpákat, és úgy döntöttem, a nappaliba itt veszem majd meg jövő héten. Ezt a lámpát ki is kerestem, és beillesztettem az eredeti nappali tervbe, most ez így néz ki: 

A teszten átment, jöhet :) A neve Eglo Carlton, fekete mellett még réz és menta színekben is kapható. Mindegyiket kedvelem, de a fekete itt is alap darab, később könnyebb lesz variálni már színekkel vagy kiegészítőkkel. 

Néhány újabb pipa a listán.

És most...

:)

Otthon PLACC I.

Tegnap meglátogattam egy rég várva-várt eseményt, az első Otthon Placcot Budapesten, amelyről képeket, hangulatvideót és leírást itt találtok.

Szerintem remek kezdeményezés már csak azért is, mert testközelbe hozza azokat a forgalmazókat, DIY bloggereket, tárgyakat és technikákat, amelyeket az internetről már jól ismerheti, aki szeret lakberendezés témájú blogok között böngészni. 

Hogy a saját nagyobb élményeimet említsem, jelen voltak például a Manohuis lányok, akiknek a segítségével egy éve ottománt kárpitoztam Gödöllőn (amint beköltöztem az új lakásba, készítek róla egy bejegyzést :) ); a Nemiskacat pultjánál pedig végre megvehettem életem első Annie Sloan ecsetjét (alig várom, hogy használhassam): 

Részt vettem egy előadáson is, amelyet az OtthonKommandó lakberendező-bloggere, Ditta tartott a lakberendezési stílusokról és a legújabb trendekről. Nagyon tetszett ez az összefoglaló, amelyben szó volt arról, hogy mi mindenre kell figyelni egy új lakás vagy ház vásárlásakor, odáig, hogy hogy alakíthatjuk ki az otthonunk stílusát, hogy egyaránt időtálló és trendi is legyen, de közben a magunkénak érezhessük, a saját személyiségünk megmutatásával. 

A legfőképpen azt élveztem az előadás során, hogy nagyon sok ponton megerősítést adott, és visszaigazolást arról, hogy az elképzeléseimmel jó irányban haladok :) Ezzel sok pluszt és még nagyobb lökést kaptam. Később is biztosan fogok még jelentkezni olyan tanfolyamaira, amelyeken online is részt lehet venni. 

És ami a legjobb: 

Jelen voltak a Vintage Deszkatábla alkotói is, akik újrahasznosított faanyagból egyedi, gyönyörűséges táblákat készítenek többféle méretben, nagy gonddal és szakértelemmel. Miközben kölcsönösen örültünk a viszontlátásnak, megfogalmazódott a fejemben az elhatározás, hogy a segítségüket fogom kérni egy projekttel kapcsolatban! Meg is említettem, és megbeszéltük, hogy ha sikerült átköltöznöm az új Otthonunkba, jelentkezni fogok, hogy ki tudjanak jönni felmérni az igényeket :) Hogy ez pontosan mi, az még maradjon meglepetés, de nagyon izgatott vagyok tőle! ;) :)

És a költözésről:

Igen, a visszaszámlálás elindult!!!  Pontosan mához két hétre átvehetem kis lakásom, kulcsostul, 56 négyzetméterestül!! Ahogy magamat ismerem, még aznap este neki is állok a gyerekszoba kifestésének (a festék már megvan), és a terv, hogy május 10-ig mindent átcuccolva az albérletet is visszaadom jogos tulajdonosainak :) 

A dobozolás, szelektálás és zsákolás folyamatos, a lassanként kialakuló káosz most még egyelőre több kétségbeeséssel tölt el, mint örömmel, de hát ez az időszak nem is a boldog nyugalomról szól. (Inkább arról, hogy hogy ne tegyünk el doboz mélyére olyan játékokat, amikre a gyermeknek még két hétig biztosan égető szüksége lesz :D, és hogy átadhassuk magunkat a sopánkodásnak afelett, mennyi mindent halmoztunk fel tök feleslegesen az évek során...)

Megyek is, mert a leselejtezésre szánt ruhatorony lassan az olaszországi Pisa-ba képzeli magát... :)

Keep Calm... :)

Én kicsi előszobám...

Az előszoba, ahová először lépnek be a vendégeid, ahol az első benyomások születnek, de az a helyiség is, amit először látsz meg, amikor egy fárasztó nap után este hazatérsz. Ezért aztán nagyon nem mindegy, milyen látvány- és érzésvilág hat az érkezőre, különösen, ha az előtér kicsinyke, mint amilyen az enyém is lesz. 

Az új Otthonunk előszobája egy nagy gardróbszekrényt foglal magában, helyet ad a hűtőszekrénynek, és - egyelőre, mielőtt a régi tulajdonosai kiköltöznek - jelenlegi formájában egy fali kabátakasztó és egy kis szekrényke, a fölötte lógó tükörrel található még ebben a helyiségben. Az összes ajtó innen nyílik, hosszú és keskeny terecske. 

Ez az a helyiség, amelynek a színvilága nem áll túl közel hozzám, mivel a falak sárgák - bár igaz, világos, pasztelles árnyalatban, ami kész szerencse, mert egyelőre nem fogom tudni kifesteni; a járólap pedig nagyon szép, újszerű, de sötét terrakotta és okker színekben pompázik. Ami viszont szuper: a bejárati ajtó és a beépített szekrény ajtajai is fehérek, így a kiegészítőket ehhez fogom igazítani, hogy tompítsam kissé a mediterrán hatást. 

Először arra gondoltam, hogy a kabátakasztó hófehér lesz, és az előszoba pipa - de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Bármennyire praktikus, nem szeretem, ha túl sok minden van elöl, különösen nem az előszobában, és az amúgy is szűkös előteret tovább kisebbítik az egymásra halmozott kabátok. Látványnak sem túl szép, na :D Így azoknak helyet inkább az előszobaszekrénybe szánok, nagyon remélem, hogy lesz mélysége, és rúd is, elegendő akasztónak. 

Amit mindig szerettem volna egy előszobában, ha helyem lenne:

• komód
• a tetején egy helyes asztali lámpával
• plusz egy vázával
• a vázában illatozó, friss virágcsokorral
• a komód fölött a falon míves tükörrel
• a komód mellett egy kecses esernyőtartóval
• a komódon a lámpa és a váza között egy kis dobozkával vagy tálkával a kulcsok számára

Mondjuk így, ahogy korábban már megterveztem és mutattam:

Egyszóval: látvány, hangulat, érzelmek...
Hm... Kabátokról és cipőkről szó sincs...

 

Na, ennyi helyem most sem lesz :) Lesz viszont helyette két keskeny kis falszakaszom: az egyik a bejárathoz közel, a WC és konyhaajtó között, és egy pinduri sarok a bejárati ajtóval szemközti fürdőszoba és a nappali találkozásánál. 

Böngészni kezdtem a neten is, ötletek után kutatva. Az alábbi képeken lehet érzékelni, hogy lehet a hely akármilyen kicsi, mindig meg lehet teremteni azt a hangulatot...

Itt például tényleg csak egy polcocska fér el, de a tükör a maga hangsúlyos keretével, a virág, az esernyőtartó és a szőnyeg - egyszeriben meghitté varázsolják a belépőt (= a kis teret :) ).

Forrás: pinterest.com

Ha az akasztóhoz nagyon ragaszkodunk, az lehet lejjebb is, a tükör alatt - ez azért is jó, mert a kabátok így nem szemmagasságban foglalják el a látvány helyét, persze ez is csak akkor szép, ha nincsenek a holmik össze- és egymásra zsúfolva, rétegezve:

Forrás: theinspiredroom.net

Egy újabb variáció, de az alap szintén a tükör, kis akasztó, kép, szőnyeg - harmonizáló, meleg színek és anyagok egy őszies típusú előszobában:

Forrás: likeasaturday.com

A sort még nagyon hosszan folytathatnánk, de ami most megtetszett, és új tervekre inspirált, az a következő megoldás:

Forrás: pinterest.com

Az IKEA-s cipőtartó egyben praktikus és szép, és amellett, hogy minimális helyet foglal, elegendő helyet ad néhány tárgynak: vázának, növénynek, különböző dobozoknak vagy tálaknak. Felette tükör, képkeretek, amennyire a magasság engedi - és ha egy lámpatest nem is fér el, hangulatvilágítást azért el tudok képzelni...

Lássuk csak a terv-tablómat: 

Kiindulásnak nem rossz. Várható megvalósítás: még egy hónap :)