Variációk egy témára - avagy Még mindig függönyt keresünk az ebédlőbe

Fontos szállítmányt várok ezekben az órákban :) Hogy izgalmam enyhítsem, nekiálltam függönyöket vadászni az ebédlőbe.

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, alap elképzelések vannak, de kellene hozzájuk még egy szép textil. Az IKEA honlapról választottam kétféle darabot, az egyik bohémebb/vidámabb stilizált virágmintás, a másik a most nagyon divatos, növényekkel - levelekkel telenyomtatott függönypár. Az eredeti tablót fogtam, és próbáltam átalakítani: 

Először letöröltem a képről minden apróságot, amit könnyű cserélni ahhoz, hogy új stílust/színvilágot alakíthassunk ki. Alapnak mindig a függöny színeit veszem, így került az összeállításba a piros-zöld kombináció. Az eredmény nagyon kellemes lett, de sajnos nem az én világom. Tovább próbálkoztam hozzám közelebb álló árnyalatokkal: 

A függönyön jelentkeznek még pasztellesebb színek, ezekből a halványsárgát, halványkéket és sötétebb zöldeskéket próbáltam összerakni. 

Ezeken kívül próbáltam még hidegebb árnyalatokat betenni, de sehogy sem lett olyan az összkép, amit magamnak el tudnék képzelni otthon, ezért függönyt váltottam: 

Úgy találtam, hogy ehhez a leveles-zöld függönyhöz valóban inkább a fekete-fehér, illetve natúr színek passzolnak, de muszáj volt egy kis élénkséget belevinnem, azért "kihalásztam" és kiemeltem a függönyből egy kis sárgászöldet az asztalra. 

Böngészés közben észrevettem egy jópofa csokrot a sárgászöldet megjelenítő virágok mellett még sötétebb lilákkal, ezért ezzel a lilával tettem még egy próbát: 

Nos, azt hiszem, még tovább keresgélek :) 

Ebédlő tervezgetés

A tegnapi gondolatmenetet követve ma  az ebédlőm terveivel foglalkoztam. Néhány képet átböngészve arra a megállapításra jutottam, hogy a legjobban azokat a székeket kedvelem, amelyek fából készültek, karfa nélküliek, kecsesek és házilag le tudom őket festeni :) 

Választásom így a régi, használt thonet székekre esett, amelyekből számos helyen, online piactereken lehet találni, és ahogy keresgéltem utánuk, egyre jobban megszerettem karcsú alakjukat, szép íveiket. Találtam egy párt, akiket, ha kedvező lesz a postaköltség, meg is veszek rögtön, így már csak további két székre lesz szükségem. Ezek szintén thonetek lesznek, de biztosan az első kettőtől kicsit eltérőek - abba a táborba tartozom ugyanis, akik szeretik keverni a dolgokat. És ezzel még nem is megyek túl messzire, pedig a fa székek mellé nyugodtan beállíthatnék akár műanyagokat is, és még az is lehet, hogy mire oda jutok, meg is teszem. Mától hívjatok nyugodtan Eklektikának :)

Visszatérve a székekre, annyi bizonyos, hogy a megvétel után fehérre festem őket. Egyrészt, mert így még többféle enteriőrbe illeni fognak, másrészt azért, mert az ebédlősarkom sem túl nagy helyiség, bár tele van ablakokkal - de azért rásegítünk egy kicsit, hogy még világosabbnak, még szellősebbnek és tágasabbnak látszódjon majd. 

Az alábbi tabló rendhagyó abból a szempontból, hogy nem találtam még olyan képeket, amik jobban tükrözik az elképzelésem, ezért az egyik hagyományos székformát választottam, sötét színben. A hangulat azért remélem, így is átjön: 

A székek közé viszont olyan asztalt találtam, amit valóban, ebben a formájában szeretnék majd: IKEA gyártmány, pácolt fenyő, a lábai pedig szép fehérek. Egyszerű és nagyszerű!

A jobb oldalt látható, barna (szintén IKEA-s) Leksvik polcok illusztráció gyanánt szolgálnak. Van ugyanis pár olyan Leksvik-sorozatbeli darabom, amelyek ma már nem kaphatók (hacsak nem találunk rájuk az online piactereken): egy négy fiókos komód, egy széles polc és egy  keskeny, amelynek az átfestéséről már korábban, egy bejegyzésem végén tettem említést. Nos, a komód és a széles polc átfestésére eddig még nem kerítettem sort, azok még mindig eredeti, antikra pácolt, de időközben érett fenyő színüket viselik. A polc most még a legkedvesebb könyveim és a lemezjátszóm lakhelye, de úgy döntöttem, az új Otthonunkban ő fogja betölteni a tálalószekrény funkcióját, és egyelőre meg is marad barna bőrében. 

Az egyetlen normális kép, amit fel tudtam használni a montázshoz, a CD tartó polcocska, amiből kettőt illesztettem be, hogy az összképet meg tudjam vizsgálni.

Ami még nagy fejtörést okozott, az a függöny. 

Alapvetően szeretem a drapériák alkalmazását, mert egyrészt meghittebbé, lágyabbá teszik a teret, másrészt a színekkel, mintákkal nagyon szépen ki lehet egészíteni az adott szoba hangulatát, harmóniáját. Az én leendő kis ebédlőm szép nagy ablakokkal rendelkezik, funkciója miatt sötétítésre nem igazán van szükség, így akár el is hagyhatnám, de szeretném ezzel is díszíteni, a saját világomra formálni a helyiséget. 

Réges-régen találtam rá erre a képre, és szerettem bele (igen, ez nálam gyakran előfordul :) ) ennek a konyhának a függönyébe, színvilágába: 

Forrás: avidekiotthon

Egyszerűen imádnivalóak ezek a növények, a pasztell színek és a csodás összjáték a mellette levő fehér és fa kiegészítőkkel. Szinte érzem a vidéki levegőt, a föld, a fű és a virágok illatát... Hm...

Azóta tervezgetem, hogy nekem is lesz majd hasonló függönyöm, de eddig még nem találtam meg az igazit. Hogy a montázst mégis elkészíthessem, gyorsan kiválasztottam egy virágmintás darabot. A rajta megjelenő lila és zöld rendben van, de az okkersárga nem az én világom, azért a kiegészítőkben meg kellett jelenítenem, hogy mutasson valamit. Amint találok másik függönyt, kicserélem a tablón a tálkákat és az asztalon található tárgyakat is. 

Az asztal fölötti csillár is változhat még, és abban sem vagyok biztos, hogy lesz-e szőnyeg, de kiindulásnak mindenképpen hasznos volt ez a munka is. Most már tudom, merre szeretnék elindulni, mihez ragaszkodom, és és mi az, amit lehet még alakítani.

Mondtam már, hogy imádom ezt a programot? :) 

Nappali tabló

Régi nagy kedvencem a Polyvore oldala, amellyel a kollázsaimat készítem. Ma azonban csodás új felfedezést tettem: rájöttem, hogyan lehet saját elemeket importálni (ha tudtam volna, hogy ilyen egyszerű...), buzgón el is kezdtem alkalmazni. 

Korábban írtam, hogy megtaláltam az Otthont, és a tegnapi nappal aláírtam az utolsó aláírnivalókat is. Amivel pedig két intézkedés (na meg persze a polgári foglalkozás) mellett mostanában a szabad perceimet töltöttem, az a leendő berendezés tervezgetése :) Egész hosszú listám van bútorok, lámpák, szőnyegek, falfestékek és egyebek linkjeiből, még elalvás előtt is tologatom őket fejben, jó bak módjára természetesen milliméterpapírra vetett alaprajzon :D

Ez lett a mai eredmény, egy tabló a nappali tervének alapelemeivel: 

 

Ez a kis összeállítás valóban hasznos munka volt - rögtön kiderült ugyanis belőle, hogy például az eddig szívemben dédelgetett vörösréz színű lámpám nem igazán lesz jó, helyette betettem a feketét - nem tudom, ki hogy van vele, de ebbe a lámpatípusba most beleszerettem... Annak ellenére, hogy trendi is.

És hogy hogyan indítottam a nappali tervezését?

Most azt mondom, hogy szerencsére nincs sok bútorom. Az évek során sokat változott, hogy mi tetszik és mi kevésbé, hogy mitől érzem sajátomnak a berendezést vagy mitől lesznek összhangban a felhalmozott holmijaim (erről később még lesz szó). Az, hogy szinte az alapokról indulok, lehetővé teszi, hogy az első pillanattól az enyémnek érezzem a teret, és a kabáthoz vegyem a gombokat, nem pedig fordítva. 

Az alábbi szempontok voltak segítségemre:

1. A lakás, bár tágas és világos, mégsem egy hatalmas belmagasságú polgári lakás vagy gerendás parasztház, ezért fontos, hogy ne terheljem nagyon sötét színekkel vagy robusztus, nehéz tárgyakkal.  A nappali fala jelenleg is fehéres tapétával borított, ezen egyelőre nem változtatok (ha majd igen, akkor sem egy szimpla festés lesz, de erről később :) ).  Többségében fehér bútorokat tervezek ide, szekrényt, polcot, íróasztalt, főleg körben a falakhoz, mert a középpontban nem lehet más, csak a... 

2. Kanapé :) Mivel két szobánk van, és a kisebbiket hercegnő-felségterületnek nyilvánítjuk, a nagyban kell megoldani a nappali/hálószoba/vendégszoba/dolgozószoba/magánkönyvtár kérdését (hatalmas pozitívum, hogy az étkező és a konyha többé NEM itt lesz!!!).

A kanapénak egyszerre kell nagynak és kinyithatónak lenni, ugyanakkor nem nyomhatja el a teret, illenie kell a koncepcióba szín, anyag és forma szerint, és központi elhelyezkedése révén minden oldalról tetszetősnek kell lennie. Persze be is kell férnie a szobába.

Sok időt töltöttem el böngészgetéssel, de ami minden egyes feltételemnek megfelel, és még a szívemet is megdobogtatta, csak egyetlenegy bútordarabot találtam, a fenti képen látható csodát. Már csak a kárpitot kellett kiválasztani, mert ami még nagyon fontos, az a...

3. Szín a rendszerben. Manapság egyre több bloggernél/lakberendezőnél is találkozhatunk azzal az alapkoncepcióval, hogy mindent fehér, natúr színekkel rendeznek be, majd a hozzáadott, nem egyszer élénk színárnyalatokkal rendelkező kiegészítőkkel varázsolnak szépséget és harmóniát. Ez egy tutibiztos alaprecept, és változtatni is rém könnyű rajta, mert ha unjuk a rózsaszínt, csak a díszpárnákat, vázákat, képkereteket, esetleg drapériákat kell sárgára vagy a zöld egyes árnyalataira cserélnünk, és ezt megtehetjük akár minden évszakban. Csodálattal böngészgetem az ilyen berendezéseket, ugyanakkor azt is érzem, hogy személy szerint nekem valamivel több színre van szükségem.

Aki olvasta a korábbi bejegyzéseimet, bizonyára már a csatolt képekről leszűrte a fenti megállapítást :) Talán azt is írtam már, hogy nyár típus vagyok, abból is a lágy, ami azt jelenti, hogy az én színeim pasztellesek, és inkább hidegek - imádom a mentát, ami néhány éve nagy kedvencem; mindig is szerettem a kékeket, rózsaszíneket, lilákat. Ha a nappalim alapvetően fehérből indul (bár a színes falakat és tapétákat is szeretem), akkor a középen elhelyezkedő kanapénak hangsúlyos színt szeretnék, olyant, ami illik a...

4. Meglévő kiegészítőkhöz. Többször költöztem már, és sosem tudtam egészében megvalósítani egy nekem tetsző tervet, de régóta tudatosan gyűjtögettem az apróságokat, elsősorban díszpárnákat, mécses- vagy gyertyatartókat, kaspókat, még a bögréket és tányérokat is. Ezek rózsaszínek, lilák, kékek, türkizek, menták és zöldek, és ha tényleg a megfelelő árnyalatokat sikerült összeszednem, a kiválasztott lila kanapé szerintem tökéletes lesz. És hogy ezekhez miért nem illik mégsem a vörösréz, amit úgy szeretek? Valószínűleg a montázsomnak lesz igaza, ha majd élőben is összevetem a bútorokat a...

5. Faliképekkel. Van belőle kettő, két festmény. Egymással harmonizáló színvilággal rendelkeznek, ami inkább sárgás és barnás, mégsem cserélem le őket. Az egyikhez szoros családi kötelékek fűznek, a másikat én készítettem, nem is olyan régen, egy ezzel foglalkozó stúdióban. Adva volt ugyanis egy Klimtnek tulajdonított kép (nagy valószínűséggel nem az övé), az Eve's golden tears - magyarul Arany könnyek néven ismert -, és segítettek megfesteni az utánzatát :) Ez volt az első ilyen próbálkozásom, de nagyon jó, meditatív tevékenység volt, és meg vagyok elégedve az eredménnyel. A kép tehát marad - a vörösréz távozik.  

És ami még jön, az a...

6. Szőnyeg. Ami a montázsomon az a virágos téglalap ott alul :) Gépi szövésű, modern indamintás török szépség. Tetszett, hogy a fehér alapon megjelenít egy kicsit minden olyan színből, ami az összeállítás része lesz. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mindez hogyan fog mutatni élőben. Lehetséges, hogy ez-az alakulgat majd, és az is biztos, hogy több hónapnak kell majd eltelnie ahhoz, hogy kerek egész legyen, de idővel majd beszámolok a megvalósításról is. :)

Ha valaki olvassa: mi a véleményetek? :)

Csajos szobák

Mitől függ, hogy egy összeállítás hálóba, nappaliba vagy gyerekszobába, kislányoknak vagy tiniknek, ovisoknak vagy nagylányoknak szól? Egy-egy színből, illetve az árnyalataiból nagyon sok variációt lehet készíteni, a kiegészítők pedig megadják a jelleget.

Ma már nagyon sok lehetőségünk van a dekorációs elemek beszerzésére, elkészítésére vagy elkészíttetésére. Nem csak használati és dísztárgyak segíthetnek, hanem a különböző feliratok, tapéták, poszterek vagy képek, amelyeknél a mintaválaszték szinte már végtelen. 

Amikor azon gondolkodom, hogy alakítanék ki például egy kislány szobát, amelynél azt szeretném, hogy a berendezés nagy része minél tovább el tudja kísérni a tulajdonosát, az alábbiak a kedvenceim: 

Melyik kislány ne szeretné a virágos párnákat, virágos festményeket, vagy akár egy szépen megmunkált/megfestett bögréből inni a reggeli kakaóját? Ugyanakkor a nagylányok többségének is biztosan tetszene egy romantikus ékszeres doboz, amely Hamupipőke hintóját mintázza, vagy akár a gyerekkori kedvenc mesehős szobrocskája az íróasztal, könyvespolc vagy éjjeliszekrény szélén :) Nekem egyértelműen! :)

Kedvenc hercegnőnk pedig nem csak baba vagy szobor alakban jelenhet meg, egyik kedvencem látható az alábbi összeállításon: Hamupipőke jellegzetesen kékre színezett sziluettje, amint a herceg épp kezet csókol neki - a szoknya széles harangján pedig egy gyönyörű idézet olvasható (szabad fordításban: "az álom a szíved egy kívánsága, amelyet akkor alkot, amikor elalszol"). A virágok mellett kortalan díszítőelem lehet az angyalok bármilyen formája, a nagy, kerekszemű, szélesen mosolygósaktól a karcsú, légies tüneményekig.

Ha már a virágok mindig felbukkannak, jöhetnek a kis erdei állatok is: rókák, madarak, mókusok, nyulak, őzek, szarvasok; vagy kutyák, cicák, hörcsögök és aranyhalak - bármelyik kis jószágból találhatunk számtalan kedves variációt festményeken vagy használati tárgyakon, amilyen például egy falióra, bögre vagy tolltartó plüssmackó. Miért is ne? :)

Az előző képen falon, párnákon, még virágtartón is megjelentek a szövegek: szép szavak, idézetek, az alábbi feliratot egy fémtáblán akár a szoba ajtaján vagy az ágy fölött is el tudom képzelni: parkolás csak hercegnőknek... :)

Alig várom az én kis Hercegnőm szobájának a berendezését :)

Nem mellékesen a mellékhelyiségről

Amikor leánykámnak az új, leendő Otthonunk fotóit mutogattam, mindenért rajongott (még az egyszerű, fehér beépített szekrényekért is), egy kivétel volt csupán: a mellékhelyiség. 

Semmi gond nincs a wc-vel amúgy, a szokásos megoldással - ha a fürdőszobától külön van -, közvetlenül a bejárat mellett nyílik. Ablaktalan, fehér, tiszta, takaros kis helyiség. Amíg a hatévesem fel nem hívta rá a figyelmet, én sem gondolkodtam nagyon rajta, egyedüli ötletként azt vettem fel a listámra, hogy egyszer kicserélem benne a járólapot egy nekem tetsző, mintás darabra. 

De végül is igaza van: miért ne kellene a mellékhelyiségre ugyanannyi figyelmet fordítani (hiszen lássuk be, azért meghatározó időt töltünk el benne :D, valamint ez az a helyiség, amit a vendégeid is tuti látnak majd, ha a frissen készült ételek edényeivel megrakott konyhát vagy a legódarabkákkal "kikövezett" gyerekszobát el is zárod előlük), és miért ne lehetne épp olyan dizájn elemekkel ellátni, mint a lakás többi szobáját? Rögtön kutatni is kezdtem azután, mások mit hoznak ki belőle, különös tekintettel a kisméretűekre. Ezekből szemezgetek az alábbiakban. 

A legegyszerűbb megoldások egyike, ha lefestjük a falát, és kiakasztunk néhány képet, vagy dekorációs elemet, a kékes árnyalatok, valamint a tengeri motívumok használata mindig jó megoldás: 

Forrás: prasabermais.com

Forrás: pinterest.com

Ha több polcot teszünk be, értékes tárolóhelyeket nyerhetünk:

Forrás: pinterest.com

Forrás: pinterest.com

 Akár teljes, lábakon álló polccal is: 

Forrás: neswblogs.com

Ha pedig a festésnél kicsit merészebbek szeretnénk lenni, jó megoldás a tapéta, vagy fotóposzter, ez az alábbi kifejezetten a kedvencem:

Forrás: pinterest.com

Extrém megoldás, ha a poszterrel a teret is tágítjuk, bár nem hiszem, hogy mindenki kényelmesen érezné magát ebben a realisztikus metrómegállóban :)

Forrás: pinterest.com

Kicsit nagyobb munka, ha csempézünk, de a végeredmény nagyon tetszetős, a második képen levő szín- és mintavilág erősen hasonlít az eredeti elképzelésemhez: 

Forrás: houzz.com

Forrás: pinterest.com

Ez a rusztikus kőberakás szintén nagyon tetszik, egy ebben a stílusban berendezett családi házban tudnám a legjobban elképzelni:

Forrás: pinterest.com

És az igazán gyönyörűen kidolgozott, nőies, fehér fa és rózsaszín, magnóliamintás tapéta kombinációja, kecses képekkel és fonott kosarakkal:

Forrás: pinterest.com

A variációk száma végtelennek látszik: színek, formák; lambériák, mozaikok, üvegtéglák, az egyre népszerűbb beton a maga különleges színével és textúrájával, vésetekkel; polcok, létrák, akasztók és süllyesztett tárolófülkék; festmények, családi fotók, valódi vagy műnövények, gyertyák, potpourrik... Felsorolni is lehetetlen.

Ezek után persze muszáj volt tervezgetnem egy kicsit a saját mellékhelyiségünket is, és mivel azt tudom, hogy egyelőre csempézésbe nem tudunk majd beruházni, arra jutottam, hogy kiindulásként kétféle úton indulhatok el: 

A) Ha a gyerekszoba tervezett halvány rózsaszínre színezése után marad még egy kis festék, lekenhetem vele a wc hátsó falát, majd polcokkal ellátva, különböző natúr és sárga elemekkel díszíthetem - itt rögtön ki is élhetném rózsaszín-sárga imádatomat :) : 

B) variáns: meghagyom a fehér falat, és (ablak hiányában mű)zölddel, natúr, vörösréz elemekkel dekorálom, így lesz egyszerűen nagyszerű :) 

A gyakorlatban majd kiderül, mit sikerült megvalósítani :)

Inspiráció - tervek kedves ismerősöknek

Mindig nagy élvezettel vetem bele magam a tablók készítésébe, különösen az okoz örömöt és egyben tartogat kihívást, ha valaki másnak tervezgetek - egyelőre még nem felkérésre, csak úgy, magamtól :) 

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem ma, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon a felsorolt színekből milyen összeállítást tudnék készíteni. 

Íme az eredmény: 

A rózsaszín-sárga kombinációt mindig is kedveltem, el tudnám képzelni egy olyan kislány szobájába, aki egyszerre kecses hercegnő és jókedvű napsugár: 

Egy kalandos kedvű kisfiú szobájába, aki kedveli a zöldet (hmmmm Greenery és Denim, az idei legdivatosabb színösszeállítás :D ) :

És végül egy capuccino ihlette nappali, ami egyszerre idézi meg a forró tejhabos ital és egy homokos délszaki tengerpart finomságát - lehet natúr, lehet rusztikus, lehet arannyal csillogó, hűvös kék vagy melegbarna, mindenesetre új kedvenc kombinációt találtam :)

 

Vajon hogy fog tetszeni? :) 

Közel a cél...

...és közel egy álom beteljesülése :)

Kemény küzdelmek, keresgélések, kudarcok és kétségbeesések után, amikor a reményt már elveszni véltem, megtaláltam Őt!

Sosem hittem, hogy van szerelem első látásra, hogy az a kémia bizony oda-vissza működhet, de ahogy megláttam, rögtön megszerettem minden kis részletét, úgy, ahogy van! És persze magam előtt láttam a lehetőségeket :) 

56 négyzetméternyi boldogság, két szobával és sok ablakkal, egy saját Zugoly; az Otthon, amire nagyon-nagyon régóta várok! 

Nem tudom, más is így van-e ezzel, de eddig minden egyes lépésnél halálra izgultam magam, még az első megtekintés előtt, amikor nem is tudtam hogy néz ki, de belül már bizony éreztem, hogy más lesz, mint a többiek. Pedig tényleg hitetlenül csóváltam a fejem, amikor egy jóbarátom, még az eredménytelen kutatások utáni elkeseredésemre azt mondta, ne aggódjak, mert eljön az a lakás, amivel kölcsönösen egymást választjuk majd. És ez bizony így volt, hiába találtam korábban majdnem megfelelőket, minden esetben azt éreztem, hogy ez csak afféle kompromisszumos "jobb nincs (és úgyse lesz)" megoldás lenne. 

Sosem szabad feladni, és ezt most megtapasztaltam! Mindig van megfelelő megoldás, hinni kell benne, és nyitott szemmel járni. 

Azóta - ha a pénzügyekkel, hitelekkel és határidőkkel kapcsolatos aggodalmaim félreteszem - valahogy úgy érzem magam, mint Iris a Holiday című filmben, amikor meglátja Amanda gyönyörű (és nem mellesleg hatalmas) házát, amelyet éppen elfoglalni készül két hétre, egy otthoncsere formájában. 

Persze az enyémnek nincs hatalmas medencéje, még kertje sincs, ugyanis a 3. emeleten található, de nekem a legcsodásabb, legkuckósabb, legtündérmesébb kis lak a világon :)

Amíg az ügyintézés folyik, és az idő csigalassúsággal látszik vánszorogni, tennivaló azért van bőven: egyrészt lassacskán el kell kezdeni csomagolni (ez a "mindjárt nekiállok, csak..." feladat), másrészt meg kell tervezni (na jó, valójában nem kell, csak egyszerűen, belülről és szívből jövő kényszerből kifolyólag muszáj), hogy milyen színekkel, anyagokkal, bútorokkal fogom szépen berendezni az Otthonunkat, a gyerekszoba hercegnői kis világától a nappali tág terén keresztül a most még kopár kis mellékhelyiség dizájnolásáig (ez a "...még valamit megnézek" feladat).

Ez utóbbi tevékenység már csak azért sem elhanyagolandó (khm khm semmiképpen! :) ), mivel berendezésünk az első időkben eléggé szegényes lesz. Számba véve ingóságainkat, rendelkezünk: 

• a gyerekszobába egy ággyal, egy magas és egy alacsony polccal, valamint egy nagy és egy kis szőnyeggel, egy picuri asztallal rajzolgatáshoz és egy minyuri székkel;
• két matraccal, amely jelenleg is az ágyamat képviseli;
• egy szélesebb és egy keskeny polccal könyvek számára;
• két komóddal;
• egy saját kezűleg összeállított, mélytűzött ottománnal;
• egy cipőspaddal és egy eddig virágállványnak használt polccal...

Még az a szerencse, hogy az új lakásban két beépített szekrény is van, így a ruháinkat el tudjuk majd helyezni... A különféle asztalok és székek azonban most még hiánycikknek számítanak :D

A legfontosabb tétel, amihez ezúttal (az eddigi néhány költözéstől eltérően) tartani fogom magam: NEM hozok el / veszek meg semmit azért, mert "ez most olcsó", vagy "amíg nem találok másikat, ez is jó lesz". Sokéves tapasztalat alapján elmondható, hogy az ilyen tárgyak éppen hogy azt akadályozzák, hogy a szívünknek kedvesebbre leváltsuk őket, hiszen ilyenkor jönnek a "most még jó lesz az eddigi, inkább másra kell költeni"-hez hasonló mondatok. A kevésbé kedvelt bútorok pedig csak maradnak, szedett-vedetten és örökké ideiglenesen, elkedvetlenítve a változtatás után sóhajtozó, józan ésszel viaskodó tulajdonost...

A bútorzat kezdetleges hiányának képe pedig még jobban ösztönöz arra, hogy már a költözéssel se vigyünk felesleges holmikat az új lakásba. 

Született gyűjtögető vagyok, így nálunk nem csak könyvekből (amiből a sok sem elég soha!) és játékbabákból, de minden olyan dologból sok van, ami "még jó lehet egyszer valamire". Most viszont szigorú határt kell húznunk. A költözésig még majdnem három hónap van, ezalatt pedig az a terv, hogy fokozatosan kiválogatok mindent, az alábbi beosztás szerint: 

• használjuk még a költözésig (tavaszi ruhák és cipők, sűrűbben forgatott könyvek és játékok)
• már csak az új lakásban fog kelleni (téli és nyári holmik, a könyvek és a játékok naaagy naaagy része, lakásdíszek: gyertyák, képek, csecsebecsék)
• sosem használt, mindig későbbre félretett holmik (főleg ruhák...), vagy olyanok, amiket bármikor újra be lehet szerezni (üres dobozok és tégelyek), és amelyeket kíméletlenül ki fogok dobni...

Azt is mondhatnánk, hogy ez a szelektálás olyan, mint egy méregtelenítés: megszabadulunk a régi, fáradt, rossz emlékű, dohos, vagy egyszerűen felesleges terhektől. Jöhet a fellélegzés, a szabadulás...

Még elég időnk van, de már jólesik a készülődés. Egy szakasz lezárul, és valami sokkal jobb kezdődik utána. 

Megyek, és megkezdem a kúrát :)