Inspiráció - tervek kedves ismerősöknek

Mindig nagy élvezettel vetem bele magam a tablók készítésébe, különösen az okoz örömöt és egyben tartogat kihívást, ha valaki másnak tervezgetek - egyelőre még nem felkérésre, csak úgy, magamtól :) 

Egy kedves ismerősömmel beszélgettem ma, és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon a felsorolt színekből milyen összeállítást tudnék készíteni. 

Íme az eredmény: 

A rózsaszín-sárga kombinációt mindig is kedveltem, el tudnám képzelni egy olyan kislány szobájába, aki egyszerre kecses hercegnő és jókedvű napsugár: 

Egy kalandos kedvű kisfiú szobájába, aki kedveli a zöldet (hmmmm Greenery és Denim, az idei legdivatosabb színösszeállítás :D ) :

És végül egy capuccino ihlette nappali, ami egyszerre idézi meg a forró tejhabos ital és egy homokos délszaki tengerpart finomságát - lehet natúr, lehet rusztikus, lehet arannyal csillogó, hűvös kék vagy melegbarna, mindenesetre új kedvenc kombinációt találtam :)

 

Vajon hogy fog tetszeni? :) 

Közel a cél...

...és közel egy álom beteljesülése :)

Kemény küzdelmek, keresgélések, kudarcok és kétségbeesések után, amikor a reményt már elveszni véltem, megtaláltam Őt!

Sosem hittem, hogy van szerelem első látásra, hogy az a kémia bizony oda-vissza működhet, de ahogy megláttam, rögtön megszerettem minden kis részletét, úgy, ahogy van! És persze magam előtt láttam a lehetőségeket :) 

56 négyzetméternyi boldogság, két szobával és sok ablakkal, egy saját Zugoly; az Otthon, amire nagyon-nagyon régóta várok! 

Nem tudom, más is így van-e ezzel, de eddig minden egyes lépésnél halálra izgultam magam, még az első megtekintés előtt, amikor nem is tudtam hogy néz ki, de belül már bizony éreztem, hogy más lesz, mint a többiek. Pedig tényleg hitetlenül csóváltam a fejem, amikor egy jóbarátom, még az eredménytelen kutatások utáni elkeseredésemre azt mondta, ne aggódjak, mert eljön az a lakás, amivel kölcsönösen egymást választjuk majd. És ez bizony így volt, hiába találtam korábban majdnem megfelelőket, minden esetben azt éreztem, hogy ez csak afféle kompromisszumos "jobb nincs (és úgyse lesz)" megoldás lenne. 

Sosem szabad feladni, és ezt most megtapasztaltam! Mindig van megfelelő megoldás, hinni kell benne, és nyitott szemmel járni. 

Azóta - ha a pénzügyekkel, hitelekkel és határidőkkel kapcsolatos aggodalmaim félreteszem - valahogy úgy érzem magam, mint Iris a Holiday című filmben, amikor meglátja Amanda gyönyörű (és nem mellesleg hatalmas) házát, amelyet éppen elfoglalni készül két hétre, egy otthoncsere formájában. 

Persze az enyémnek nincs hatalmas medencéje, még kertje sincs, ugyanis a 3. emeleten található, de nekem a legcsodásabb, legkuckósabb, legtündérmesébb kis lak a világon :)

Amíg az ügyintézés folyik, és az idő csigalassúsággal látszik vánszorogni, tennivaló azért van bőven: egyrészt lassacskán el kell kezdeni csomagolni (ez a "mindjárt nekiállok, csak..." feladat), másrészt meg kell tervezni (na jó, valójában nem kell, csak egyszerűen, belülről és szívből jövő kényszerből kifolyólag muszáj), hogy milyen színekkel, anyagokkal, bútorokkal fogom szépen berendezni az Otthonunkat, a gyerekszoba hercegnői kis világától a nappali tág terén keresztül a most még kopár kis mellékhelyiség dizájnolásáig (ez a "...még valamit megnézek" feladat).

Ez utóbbi tevékenység már csak azért sem elhanyagolandó (khm khm semmiképpen! :) ), mivel berendezésünk az első időkben eléggé szegényes lesz. Számba véve ingóságainkat, rendelkezünk: 

• a gyerekszobába egy ággyal, egy magas és egy alacsony polccal, valamint egy nagy és egy kis szőnyeggel, egy picuri asztallal rajzolgatáshoz és egy minyuri székkel;
• két matraccal, amely jelenleg is az ágyamat képviseli;
• egy szélesebb és egy keskeny polccal könyvek számára;
• két komóddal;
• egy saját kezűleg összeállított, mélytűzött ottománnal;
• egy cipőspaddal és egy eddig virágállványnak használt polccal...

Még az a szerencse, hogy az új lakásban két beépített szekrény is van, így a ruháinkat el tudjuk majd helyezni... A különféle asztalok és székek azonban most még hiánycikknek számítanak :D

A legfontosabb tétel, amihez ezúttal (az eddigi néhány költözéstől eltérően) tartani fogom magam: NEM hozok el / veszek meg semmit azért, mert "ez most olcsó", vagy "amíg nem találok másikat, ez is jó lesz". Sokéves tapasztalat alapján elmondható, hogy az ilyen tárgyak éppen hogy azt akadályozzák, hogy a szívünknek kedvesebbre leváltsuk őket, hiszen ilyenkor jönnek a "most még jó lesz az eddigi, inkább másra kell költeni"-hez hasonló mondatok. A kevésbé kedvelt bútorok pedig csak maradnak, szedett-vedetten és örökké ideiglenesen, elkedvetlenítve a változtatás után sóhajtozó, józan ésszel viaskodó tulajdonost...

A bútorzat kezdetleges hiányának képe pedig még jobban ösztönöz arra, hogy már a költözéssel se vigyünk felesleges holmikat az új lakásba. 

Született gyűjtögető vagyok, így nálunk nem csak könyvekből (amiből a sok sem elég soha!) és játékbabákból, de minden olyan dologból sok van, ami "még jó lehet egyszer valamire". Most viszont szigorú határt kell húznunk. A költözésig még majdnem három hónap van, ezalatt pedig az a terv, hogy fokozatosan kiválogatok mindent, az alábbi beosztás szerint: 

• használjuk még a költözésig (tavaszi ruhák és cipők, sűrűbben forgatott könyvek és játékok)
• már csak az új lakásban fog kelleni (téli és nyári holmik, a könyvek és a játékok naaagy naaagy része, lakásdíszek: gyertyák, képek, csecsebecsék)
• sosem használt, mindig későbbre félretett holmik (főleg ruhák...), vagy olyanok, amiket bármikor újra be lehet szerezni (üres dobozok és tégelyek), és amelyeket kíméletlenül ki fogok dobni...

Azt is mondhatnánk, hogy ez a szelektálás olyan, mint egy méregtelenítés: megszabadulunk a régi, fáradt, rossz emlékű, dohos, vagy egyszerűen felesleges terhektől. Jöhet a fellélegzés, a szabadulás...

Még elég időnk van, de már jólesik a készülődés. Egy szakasz lezárul, és valami sokkal jobb kezdődik utána. 

Megyek, és megkezdem a kúrát :)

2017 - a Tűz Kakas és a Greenery Pantone 15-0343 éve

2017 - a várva várt új, egy küzdelmes régi év után. Munkásan kezdődik, de ha minden jól megy, nagy változásokat hoz, az új Otthont, amely most még nem adja elő könnyen magát, de annál jobb és szebb kell, hogy legyen...

2017 Pantone színe a Greenery nevet viseli. Erről az árnyalatról mi más juthatna eszünkbe, mint a természet, a harmatos mohapárnák, a frissen nyírt fű illata, a buja cserepes szobanövények. Egyetlen cserép futó is hihetetlen változást, melegséget és életet tud vinni a térbe. 

Bár a saját majdani otthonomban inkább valóban csak az élő növényeken fog megjelenni az év színárnyalata, azért szívesen eljátszottam a gondolattal, milyen sarkot alakítanék ki vele a nappaliban: 

2017 ezen kívül a Tűz Kakas éve is, és mivel kakas vagyok, valóban itt az ideje, hogy az álmodozások korát felváltsa a tettek és a megvalósult elképzelések mezeje.

A Tűz Kakas év hivatalos előrejelzéseit meghagyom a téma szakértőinek - számomra azonban a tűz a szenvedélyt, a kakas pedig önmagamért kiállást jelképezi. Ennek szellemében kívánok mindenkinek boldog új évet!

Boldog otthon

    "Egy szürke, száraz novemberi délelőttön Dorothea, nagybátyja és Celia társaságában, áthajtatott Lowickba. Mr. Casaubon a község tágas úrilakában élt.  A közelben, a kert némely pontjáról láthatóan ott állt a kis templom, és szemben vele a lelkészlak. Mr. Casaubon pályája kezdetén csupán részleges haszonélvezője volt a birtoknak, bátyja halála azonban jogába ültette. Kis díszkert is tartozott az úrilakhoz, benne egy-egy vén tölgy s hársfasor a délnyugati homlokzat iránt, ahol a gyönyördét a kerttől alacsony sövény választotta el, hogy a nappali szoba ablakából a pillantás akadálytalanul siklott a zöld pázsitos oldalban egészen addig, ahol a hársfák sora búzamezők és legelők felé kanyarodott. A látvány hanyatló napvilágnál távoli tengerre emlékeztetett. Ez volt a ház boldogabbik oldala, mert a déli s keleti meglehetősen búskomoran festett még verőfényes napokon is. Arrafelé kisebb is volt a telek, a virágágyások nem vallottak éppen gondos ápolásra, és a nagy fák, többnyire komor tiszafák, hatalmas koronájukkal szinte benőttek az ablakon. A zöld fényű kőből épült lak régi angol műformát mutatott, csúnyának éppen nem volt mondható, csak éppen komornak, kis ablakainál fogva -  az ilyen házba sok gyerek, sok virág kívánkozik, nyitott ablak, vidám színekre nyíló kilátás, hogy boldog otthon lehessen. Ősz utolján azonban, hogy a száraz levelek árván hulladoztak az örökzöld naptalan sötétsége közé, a ház is az őszi elmúlás hangulatát árasztotta, s e hatást Mr. Casaubon megjelenése sem oszlathatta el."

/George Eliot: Middlemarch/

Még egy kis pasztell - nyár stílusú tervek

A nyári szabi alatt végre volt lehetőségem és időm egy kicsit tobzódni olyan műsorokon, ahol külföldi tervezők lakásokat vagy egyes szobákat újítanak fel. Van, aki színpalettával dolgozik, van, aki jobban meghallgatja a tulajdonosok igényeit,  és van, aki legtöbbször ugyanarra a sémára épít. Ez utóbbiak közé tartozik egy hölgy, aki természetesen szintén figyelembe veszi a felmerülő kívánságokat, és a végeredmény gyönyörű, de minden esetben a luxust, fényűzést, csillogást csempészi be: fénylő brokátok, rengeteg tükör és üveg, kristálycsillárok garmadája képében. 

Természetes, hogy mindenki megérdemli a legjobbat. Értelemszerűen kell a szépség és a kellem, és miért ne lóghatna otthon bárkinek kristálycsillárja az étkezőasztal fölé? Volt azonban egy olyan érzésem, hogy a leendő tulajdonosok többsége az első ámulatok és örömök után mégsem fogja jól érezni magát hosszú távon ezekben a szobákban... A látott jelenetek alapján még erősebb bennem a meggyőződés, hogy egy helyiséget nem lehet a lakójától külön kezelve berendezni. Lehet bármilyen szép az a türkizkék arany színnel párosítva, csilloghat ezer kristályváza és hófehér porcelándísz, ha az, aki benne él, például sosem venné magára ezeket az árnyalatokat, mert ruhában és kiegészítőkben idegenkedik tőle. Miért kedvelné jobban akkor egy kanapén, amin nap mint nap ül?

Én is tudom már, hogy egy korábbi lakhelyemen a sárga fal hiba volt (akkor is, ha ez volt az egyetlen szín, amit festeni engedtek), a fűzöld kanapé és borvörös szőnyeg úgyszintén. Lehet, hogy meleg volt és látványra elfogadható, de közel sem az enyém. Mindig idegen voltam benne.

Az utóbbi időszak otthoni festegetései és tervezgetései után az körvonalazódik, hogy  leendő Otthonomban nagy szerepe lesz a fehérnek és a mentás árnyalatoknak, egy kis türkizzel és rózsaszínnel, kevés pasztell-lilával és talán egy csöppnyi naranccsal... 

Hangulatokat, színeket, formákat és anyagokat gyűjtögetek, hogy minél jobban magam elé tudjam képzelni, tovább tudjam formálni, mi az, amit szeretnék. Ebben segítenek az alábbi összeállítások, amelyeket az elmúlt hónapokban készítettem:

... az előszobába

 

... a nappali sarkába

... dolgozósarok gyanánt

... a hálószobába

Kicsit olyan ez, mint egy vizuális bevásárlólista :) 

Ha nem is egészen így lesz, mindenképpen inspirálnak :)

Nyár, színek, Sencor Pastels

... avagy hogy lehet örülni egy új vízforralónak?! :)

Több, mint egy hónap eltelt - elég eseménydús időszak, jövés-menéssel, érzelmi hullámzásokkal, kisebb alkotásokkal (befejezettek és félig befejezettek - ezeket később mutatom), nagyobb munkákkal, immár a nyári szabadság közepén.  

A kikapcsolódás a feltöltődés mellett lehetőséget ad egy kis számvetésre, hogy azzal foglalkozzunk, ami a legfontosabb az életben (a család :) ), és hogy végiggondoljuk, mit szeretnénk valójában az élettől, mire vágyunk, és mennyit vagyunk hajlandók tenni érte.

A szabi előtti kapkodásban kezdtem elveszíteni az energiát, de az utolsó munkával töltött nap végén sikerült elintéznem valamit, ami szó szerint egy kis színt hozott a szürke hétköznapok után, és újra rádöbbentett, mennyire fontosak az apró örömök :) 

A kiváltó ok elég prózai, elromlott ugyanis a vízforralóm. Egy ideig nem is pótoltam, de mivel hetekre vendégeim jönnek, nem halogathattam tovább az új beszerzését. A boltba érve azonnal megakadt a szemem a Sencor márka újabb termékcsaládján, amely a Pastels névre hallgat, konyhai eszközök és robotgépek csodás árnyalatú darabjait foglalja magában.

Forrás: pastels.sencor.hu

Eleve imádom a pasztell árnyalatokat, szeretem, ha szép színek vesznek körül, és köztük van a jelenlegi kedvencem is, így nem is volt kérdés, hogy ezek közül fogok választani.

Méghozzá őt:

Forrás: pastels.sencor.hu

Hát persze, hogy menta :)
Egyetlen egy volt belőle az üzletben.
Nem is kérdés, hogy rám várt :)

Amikor épp forral, gyönyörű kékeslila fénnyel ragyog az oldala, bevallom, első alkalommal a konyhai lámpát lekapcsolva gyönyörködtem benne - mert miért ne? :D És miközben eltöltött a nevetés, és néhány pillanatra elfeledtem minden gondomat, újra feléledt bennem a vágy a rendezkedésre, a harmonizáló dolgok kutatására és gyűjtögetésére, majdani otthonom képzeletbeli színezgetésére...

***

Tegnap, a Balatonról hazajövet, miközben a vonatablakból az elsuhanó fákat és hegyeket figyelte, a kislányom azt kérdezte: "Hogy színezték ki a tájat?"

Mielőtt valamilyen költői képpel válaszolhattam volna, megelőzött egy tudományos replika: a színérzet a retinánkra érkező fény idegrendszeri válasza...

Én ezt úgy fordítanám: amikor a szemünk ébren álmodik, színesben látja a világot :)

Forrás: www.lovethispic.com

Babaágy projekt - IKEA DUKTIG hack

Tegnap délután újra lett egy kis szabadidőm, hogy nekiálljak festegetni. Régóta terveztem, hogy a kislányom IKEA-s játék babaágyát átfessem eredeti natúr fa színéről valami kellemesebbre, és mivel a múltkor vásárolt Annie Sloan Chalk Paint-ből bőven maradt még az éjjeliszekrény és a polc (na meg még két kisebb holmi) után, alapanyag is volt itthon.

A gyerekszoba bútorai fehérek, a kiegészítők pedig rózsaszínűek és kellemes pasztell lilák, így ezeket szerettem volna a babaágyon is megjeleníteni. Ha jövőre sikerül a saját lakás (amikor sikerül, mert muszáj, hogy így legyen :) ), még a falakat is befesthetem végre, és feltehetem a kb. négy éve vásárolt bordűrt, teljes lesz az összhang, és meg is mutathatom :)

De most térjünk vissza az ágyhoz, aminek szépen előkészítettem a terepet az erkélyen: 

Elővettem az ASCP Old White dobozát is (amint látható, ekkor még ragyogóan sütött a nap, és nagyon kellemes idő volt a kinti munkához): 

A festéket legalább két rétegben vittem fel, gondosan ügyelve arra, hogy azokon a helyeken, amelyekre mintát terveztem, szép és lehetőleg egyenletes legyen. 

Amíg a fehér száradt (a nyár eleji melegben ez most sem tartott sokáig), megterveztem a mintát. Sablont is készítettem a keretekhez (az első kép után még kis korrekciókat végeztem rajtuk):

A sablonok segítségével felvázoltam a mintát, amelynek alapja egy korábbi kisebb munkám volt, csak más színekben - egyszer majd azt is megmutatom: 

A szívecske és a tulipán a kislányomra igen jellemző motívumok, az első az egyik kedvelt beceneve, a másik az óvodai jele :) 

Miközben a mintát kezdtem festeni, az ég egyszer csak beborult, és nagy cseppekkel esni kezdett. Az elején még élveztem is a dolgot. A jó levegőn festés hihetetlen kellemes meditatív tevékenység, közben szabadon figyelhetem az illatokat, madárcsicsergést, napsugarak érintését, szellőt - és mint kiderült, roppant jóleső volt nyári mennydörgést és esőkopogást is hallgatni közben! Végül a hideg volt az, ami bekergetett, na meg a rohamos sötétedés. 

Mire az erkély teljesen elázott, már a szobában festettem a mintákat, lámpafénynél. Sajnos a dolgomat nagyon megnehezítette az a pár üvegcse hobbifesték, amit ehhez használtam, ugyanis az anyaguk egészen összeállt, és vizes ecsettel folyton higítgatni kellett, persze a megfelelő arányt eltalálva, hogy se túl csomós, se túl híg és halvány ne legyen. Közben pedig figyelni kellett volna az apró vonalakra is... Ha közelről megnézzük, látható pár hiányosság vagy elcsúszás itt és ott (megoldás: nem mutatom közelről :D :D ). 

A kontúrozást más esetekben alkoholos filccel végzem, de eszembe jutott, hogy azt olvastam, az ASCP-t oldja az alkohol, így nem kísérleteztem, a kislányomnak viszont nemrég vettem egy nagy csomag mezei filcet - szépen bevált ez is :) A lenti képet már a szobában készítettem a száradó műről:

Ma délelőtt pedig nekiláttam, hogy elvégezzem az utolsó simításokat: a felület kezelése az Annie Sloan-féle viasszal. A munka ezen fázisa nem éppen szórakoztató, mert hosszan tart és aprólékos, de a viaszozott felület érintése nagyon kellemes, selymes :) 

Íme néhány kép a végeredményről, újra nappali fényben: 

Kis gazdája azóta újra birtokba is vehette: 

 

Mióta befejeztem, azon gondolkodom, milyen színekkel és mintákkal lehetne még befesteni egy ilyen kiságyat :)